Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Rédei Károly: Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan 226

néma volt-e. A finnségi nyelvek, a lapp és a mordvin nyelv egyértelműen a *v megléte mellett vallanak. A cseremiszben ma is w van. A votják nyelvben a v-nek több nyelvjárásban a előtt w allofónja is van, pl.: J MU van"~G waó 'ist, es gibt', J vaéki""G waákr- 'herabsteigen, hinunterkommen', G MU Uf. kwak 'Luft, Himmel,' Gott ; Wetter'. Minden nyelvjárásban v van például a következő szavakban: val 'Pferd', veral- 'sagen, sprechen', vej 'Öl, Butter', vir 'Blut'. A labiodentális *v mellett az őspermi alapnyelvre *w (#) is feltehető (Uotila: MSFOu. 65: 57, 63; E. Itkonen: FUF 31: 280, 295; Lytkin, VokPerm. 26). Valószínű, hogy az őspermi *g és *ó előtt jelentkező w (#) (*wo —, wfl-, *kwQ -, kwó-) hangnak is allofón státusa volt. Mindez amellett szólhat, hogy a FU *w a FP korban már labiodentális hang volt (v), jóllehet bizonyos fonetikai helyzetekben a w allofón is meglehetett. A FP alapnyelvnek az a nyelvjárása, amelyikből a cseremisz nyelv lett, mindvégig megőrizhette a w fonémát. Korhonen először a korai ősfinn szóeleji mássalhangzók lapp nyelvi fejleményeiről szól (127—135). A szóbelseji konszonantizmus tárgyalása a fokváltozás történetével kezdődik (135— —157). A radikális fokváltakozás a hangsúlyos szótag utáni mássalhangzók mennyiségi (némelykor minőségi) váltakozását jelenti. A radikális fokváltakozás kevés kivételtől eltekintve (f, h, hj , hm, hn, részben hl) minden mássalhangzóra és mássalhangzókapcsolatra kiterjed. A fokváltakozás eredetileg automatikus, fonológiai tekintetben irreleváns jelenség volt: az erős fok, nyílt, a gyenge f-ok zárt szótag előtt jelentkezett. Csupán a késői őslappban bekövetkezett hangváltozások — magánhangzó-összevonás, a szóvégi mássalhangzó lekopása — vezettek oda, hogy a fokváltakozás ma már nem függ a hangkörnyezettől. Például: NomSg. őslapp *kőíe > lpN guolle 'hal' (erős fok): GenSg. őslapp *kölen > lpN guole (gyenge fok); PraesSg. 1. sz.: őslapp *menem > lpN manarn 'megyek' (gyenge fok): PartPerf. őslapp *mengmg > lpN mannám (erős fok): PraetSg. 1. sz. őslapp *mehejem > lpN mannim (erős fok). A fokváltozás a déli lapp kivételével minden lapp nyelvjárásban megvan. A fokváltakozás történetében fontos mozzanat volt a fonetikai jelenségből fonológiai jelenséggé való átalakulás. A váltakozásban részt vevő hangok valamelyike azonossá vált valamelyik már meglévő fonémával. Például: (Korhonen váltakozási sorait kissé egyszerűsítve) *pata 'Topf: *pad>an — *paSdo% Damm ' : *paèon -*- *pata: *paSan — *pato: *paSon. A fone-matizálódás másik útja az volt, hogy a gyenge fok nyílt szótag, az erős fok pedig zárt szótag előtt is megjelenhetett. A déli lappban a szóvégi vokalizmus és konszonantizmus jól megőrződött, így a fokváltakozás fonológiai funkcióját elveszítve, eltűnt. — A fokváltakozással — sorátcsapással — függ össze a „túlhosszú" mássalhangzók keletkezése. Pl.: diet'te 'tudó, tudós*~diettet 'tudni'~ diedàm 'tudok'. Ez a jelenség emlékeztet a finn nyelvjárásokban jelentkező geminációra, mely ugyancsak összevont magánhangzók előtt történet meg: jokkeen < jokehen, kallaa < *kalaSa. A fokváltakozás történetének mintaszerűen áttekinthető és meggyőző taglalása után Korhonen a hangsúlyos szótag utáni korai ősfinn szóbelseji mássalhangzók őslapp és mai norvég-lapp fejleményeit tárgyalja (157—170). Ezután kerülnek sorra a hangsúlyos szótag utáni mássalhangzókapcsolatok (170—192). 230