Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Rédei Károly: Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan 226

szempontú történeti-összehasonlító nyelvtan a kisebb uráli (finnugor) nyelvek köréből szinte alig jelent meg. E téren kivételt csak a finnségi nyelvek képeznek. A. Laanest 1975-ben megjelent műve, Sissejuhatus läänemeresoome keeltesse, mely időközben németül is napvilágot látott (Einführung in die ostseefinnischen Sprachen. Hamburg 1982), ma már a finnugor nyelvtudomány művelőinek nélkülözhetetlen kézikönyvévé vált. Megjegyezzük, hogy Laanest munkájának rövidebb változata oroszul az OCHOBbI íl/IHHO-yropCKOrO fl3blK03HaHMfl második kötetében (Moszkva 1975) is megjelent. 2. Az itt vázolt helyzetkép ismeretében érthető, hogy az uráli nyelvtudomány művelői nagy örömmel és érdeklődő lelkesedéssel fogadták Mikko Korhonen professzor Johdatus lapin kielen historiaan (Bevezetés a lapp nyelv történetébe) című monográfiájának a megjelenését. A könyv fő részei: Johdanto (Bevezetés 15—75), Historiallinen äänneoppi (Történeti hangtan 76—200), Historiallinen muoto-oppi (Történeti alaktan 201—341), Eräitä syntaksin histórián päälinjoja (A mondattan történetének néhány fő vonása 342—346). A művet egy Nielsen helyesírásához kapcsolódó, fonetikai magyarázatokat, átírást és rövidítéseket tartalmazó függelék (3^7—358), irodalomjegyzék (359—378), s végül a lapp nyelvjárások területi elhelyezkedését bemutató térkép zárja. A bevezetésben legelőször is a lappok területi elhelyezkedéséről, a lapp nyelvjárások osztályozásáról és a lapp nyelvtörténet periodizációjáról olvashatunk (15—37). A lapp etnogenezisre vonatkozó hipotézisek ismertetése után megtudjuk, hogy az őslapp nyelv a korai ősfinnből i.e. 1000 táján vált ki. A legújabb régészeti és nyelvészeti eredmények alapján Korhonen azt a nézetet vallja, hogy a finnségek i. e. 2000 körül jutottak a Baltikumba. Az ősfinn nép nyelvileg ekkor még a FP kor végénél, illetőleg a FV kor elejénél tartott. Ebből következik, hogy a baltiak és a finnségiek nyelvi kapcsolata is jóval előbb kezdődött (i. e. 1800—1500 körül), mint ezt korábban feltették. Az első germán jövevényszavak átvételét illetően Korhonen J. Koivulehto véleményét fogadja el, miszerint ezek nem sokkal fiatalabbak a balti jövevényszavaknál: inkább i.e. 1000 előtti mint utáni időből származnak. Az átvételek helyéül jobban illik a Finn-öböltől északra, mint délre eső terület. A Kantalapista nykylappiin (Az őslapptól a mai lappig) című alfejezetben (37—53) egyebek között a lapp-finn, lapp-skandináv és lapp-orosz nyelvi kapcsolatokkal ismertet meg bennünket a szerző. A Lappi kirjakielenä (A lapp irodalmi nyelvként) alfejezetben (55—65) a lapp irodalmi nyelvek kialakulásáról olvashatunk. A bevezetést a lapp nyelv szociológiai és jogi helyzetének, valamint a lapp nyelv kutatási történetének rövid bemutatása zárja (65—75). 3- A Historiallinen äänneoppi (Történeti hangtan) képezi a monográfia első fő részét. 3.1. Először a vokalizmus tárgyalására kerül sor (77—125). A lapp magánhangzók történetét a korai Ősfinntől a mai norvéglappig követhetjük nyomon. Az a tény, hogy Korhonen mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók történetének a tárgyalását a mai norvég-lapp viszonyokig vezeti, mindenképpen helyeselhető: 1 . az olvasó ily módon könnyen áttekinthető képet kap a nyelvi változásokról; 2. valamennyi lapp nyelvjárási képviselet tár-