Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Szemle – ismertetések - Rédei Károly: Mikko Korhonen: Johdatus lapin kielen historiaan 226

gyalása inkább a (történeti) dialektológia, mintsem a hangtörténet tárgykörébe sorolható. A mai nyugati norvég-lapp nyelvjárás magánhangzórendszere rövid és hosszú magánhangzókból, valamint diftongusokból áll. Ha a hosszú magánhangzókat és a diftongusokat két szegmentum szekvenciájának fogjuk fel (uo = /u+o/, u : • /u+u/), akkor a következő öt magánhangzójú rendszert kapjuk: /i u e o a/ Történeti szempontból a magánhangzókat etimológiailag rövid, hosszú és összevont (kontrahált) magánhangzókra (finnül: supi stuma- eli kcntraktiovokaalit) oszthatjuk. Az összevont magánhangzók a késői őslappban (részint a késő őslapp után) keletkeztek oly módon, hogy a két különböző szótaghoz tartozó magánhangzó közti mássalhangzó kiesett és az egymás mellé került két magánhangzó egyetlen magánhangzóvá olvadt össze. Ez után a bevezetés után kerül sor az első szótagi magánhangzók történetének a tárgyalására. A kiindulás — miként erre már utaltunk — a korai ősfinn állapot. E. Itkonen nyomán a korai ősfinnre a következő magánhangzórendszert teszi fel: i ü u I 0 e o ë 5 a a Az első szótagi magánhangzók tárgyalásánál mindenkor tekintettel van a mássalhangzó-környezet és a nem-első-szótagi vokalizmus módosító hatására. Például: Korai ősfinn *e> 1. őslapp I—II *e > III *e > IV *| > IpN a, ha a második szótagban őslapp *g volt. Pl.: lp. mannát 'megy' < késői őslapp *mehe- < korai őslapp *ment*- < korai Ősfinn *mene-, vö. finn menn'à : mené—. 2. őslapp I *e > II-III *ë > IV ie > IpN ie~i jésített mássalhangzó mellett, valamint szótagzáró j és v előtt, ha a második szótagban *e volt. Pl.: lp ciegà 'hét (7)' < késői őslapp *cêje/n < korai őslapp *ce£em < korai ősf inn *se6em, vö. finn sei tsen . 3. őslapp I *£ > II-III *í > IV eä > IpN a?~e, ha a második szótagban korai őslapp *á vagy *p volt. Pl.: lp. seilet 'él' < < késői őslapp *ilê~ < korai őslapp *£là- < korai ősfinn *elä-, vö. finn elää. Az első szótagi magánhangzó-rendszer fejlődésében fontos szerepe volt a második szótagi magánhangzó hasonító hatásának. Ezt a jelenséget metafóniának, regresszív távasszimilációnak, illetőleg nyílásfok szerinti magánhangzóharmóniának nevezik. Ez utóbbi terminusra vonatkozóan 1. Rédei: NyK 88(1986): 220-228. A szerző külön rövid fejezetben (94—96) foglalkozik a késői ősfinn korszak folyamán keletkezett magánhangzók (ö , ü, ö, ä, ä) lapp megfelelőivel a lapp nyelv finn jövevényszavaiban. 228