Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

A magyarban a kitöltött F pozíciót tartalmazó mondatokban az ige nem kaphat magassági nyomatékot. E jelenség magyarázatát nem tudjuk. Leírni valószínűleg a Prószéky et al. (1984) és Barabás et al. (1985) javasolta irtőszabály egy olyan változatával volna célszerű, mely azt mondaná ki, hogy az F-ben álló összetevő kötelezően kiirtja az őt követő ige főhangsúlyát. A kitöltött F pozíciót tartalmazó mondatok hangsúlytalan igéje Selkirk elméletének jóslatával összhangban megengedi mind a régi, mind az új információként való értelmezést. A (41) alatti mondat igéje például a (43) alatti kontextusban, szűk kommunikációs fókusz esetén ismert információt fejez ki; a (45) alatti kontextusban, tág kommunikációs fókusz esetén pedig új információt közöl. (iii)A mondat F pozíciója üres; csak az ige (V vagy V) visel magassági nyomatékot Például: (49) t§A bizottság [^ [o'elfogadta a javaslatot}]] Az alap fókusz szabály értelmében a magassági nyomatékot viselő V f jegyet kap; szűk kommunikációs fókusz lesz belőle. A kifejezés fókusz szabály a kommunikációs fókusz jegyet S-hez, S-hoz és S-hoz is hozzárendelheti. A (49)-nek tulajdonítható háromféle kommunikációs fókusz szerkezetet három különféle kontextus segítségével mutatjuk be. V kommunikációs fókusz: (50) "'Visszautasította a bizottság a javaslatot?" "Nem, a bizottság 'elfogadta a javaslatot." S kommunikációs fókusz: (51) "Hogy döntött a bizottság a tervezetek ügyében?" "A bizottság 'elfogadta a javaslatot." S kommunikációs fókusz: 20