Nyelvtudományi Közlemények 89. kötet (1987-1988)

Tanulmányok - É. Kiss Katalin: Még egyszer a magyar mondat intonációjáról és hangsúlyozásáról [Once more on the intonation and stressing of the Hungarian sentence] 1

(52) "Megtárgyalták már a tervezeteteket?" "Igen. A bizottság 'elfogadta a javaslatot." A Selkirk javasolta (11)-es szabályból az következik, hogy az f jegyű, szűk kommunikációs fókuszként funkcionáló ige nem hordoz szükségszerűen új információt. Selkirk az alábbi, emfatikus állítást vagy tagadást kifejező mondattípussal bizonyítja ezt a tényt : (53) "Tudtommal a bizottság nem fogadta el a javaslatot." "De igen. A bizottság 'elfogadta a javaslatot." (54) "Tudtommal a bizottság elfogadta a javaslatot." "Nem. A bizottság 'nem fogadta el a javaslatot." (53) és (54) minden eleme már ismert a kontextusból. Selkirk általánosítása, hogy ilyen esetben a minden mondatban szükségszerűen jelen levő magassági nyomaték mindig az igére esik. Magassági nyomatéka alapján az alap fókusz szabály f jegyet rendel az igéhez —ennek azonban nincs más szerepe, mint hogy lehetővé tegye a kifejezés fókusz szabály működését és S kommunikációs fókuszként való értelmezését. Lehetséges, hogy a magyarban az a Selkirknél szigorúbb általánosítás is fenntartható volna, hogy az f jegyű ige mindig új információt közöl, s csak a [-f] jegyű ige esetében tetszőleges a közölt információ kommunikációs értéke. Azaz, a (11)-es szabályt esetleg a magyarban az alábbi nyelvspecifikus kiegészítéssel láthatnánk el: (55) t(argumentum) *—+ új f(ige) * u;j A magyarban ugyanis mondattagadás esetén a tagadószó az igéhez klitizálódik, mintegy beleolvad, új, negatív jelentésű igét képezve belőle —tehát az elfogadta és nem fogadta el akár egymással ellentétbe állított, egymáshoz képest új információt közlő igékként is felfoghatók. Ez esetben viszont (53)-ban és (54)-ben valódi kontrasztív, új információt közlő, V-ra kiterjedő kommunikációs fókuszról van szó. 21