Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

8 KIEFER FERENC modalitás-fogalmat így definiálhatunk : a fizikai modalitásnál az elérhető világok azok, amelyekben az általunk ismert természettörvények érvényesek. Kimutatható, hogy a modalitás-fogalmak meghatározásánál az elérhetőségi-reláció helyett a beszédháttér fogalma is felhasználható.11

A kétfajta meghatározás egyenértékű. A beszédháttér egy kijelentés-halmaz, amely vagy a beszélő ismereteire (episztemikus beszédháttér), kívánságaira (buletikus beszédháttér), diszpozícióira (diszpozicionális beszédháttér), egy szabályrendszerre (deontikus beszédháttér), vagy külső adottságokra (circumstantialis beszédháttér) stb. vonatkozik. Legyen BH egy tetszés szerinti beszédháttér. A „szükségszerű, hogy p" és a „lehetséges, hogy p" most már így definiálhatók. Egy p kijelentés akkor és csakis akkor szükségszerűen igaz, hogy p logikailag következik BH-ból. Egy p kijelentés akkor és csakis akkor lehetségesen igaz, ha p logikailag kompatibilis BH-val. A logikai következmény és a logikai kompatibilitás fogalmai pedig így definiálhatók : Ha A egy kijelentés-halmaz és p egy kijelentés, akkor p akkor és csakis akkor következik logikailag A-ból, ha nincs olyan lehetséges világ, amelyben A minden kijelentése igaz, de p hamis. Egy kijelentés-halmaz akkor és csakis akkor konzisztens, ha van olyan lehetséges világ, amelyben minden eleme igaz. Ellenkező esetben a kijelentéshalmaz inkonzisztens. Egy p kijelentés akkor és csakis akkor kompatibilis egy A kijelentéshalmazzal, ha A és p egyesítése konzisztens halmazt eredményez. Itt most csak a beszédhátteret kell megváltoztatnunk ahhoz, hogy a modalitás megváltozzon. Az episztemikus modalitásnál episztemikus beszédháttérről, a deontikus modalitásnál deontikus beszédháttérről, a buletikus modalitásnál buletikus beszédháttérről stb. van szó. A fenti definíciók alapján a (4) (a) —(b) és az (5) (a) —(b) mondatok így jellemezhetők. Az, hogy holnap havazik, kompatibilis a releváns episztemikus beszédháttérrel. Az pedig, hogy Péter otthon van, következik a releváns episztemikus beszédháttérből. (5) (a) —(b) esetén a deontikus beszédháttér a KRESZ-szabályokból áll. Ezzel a beszédháttérrel kompatibilis az „Itt parkol" kijelentés, és ebből a beszédháttérből következik „Az övet becsatolod" kijelentés. A (12) (a) —(b) mondatokra a későbbiekben visszatérünk, itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy a buletikus beszédháttér, valamint a logikai következménye és a kompatibilitás relációk nem elegendők (enm adekvátak) e mondatok jellemzéséhez. Buletikus modalitást fejezhetnek ki azonban a következő mondatok is : (14) (a) Géza lehet a vezérünk. (b) Kell, hogy Géza legyen a vezérünk. (14) (a) esetében már mondhatjuk, hogy a „Géza lesz a vezérünk" kijelentés kompatibilis a buletikus beszédháttérrel, (14) (b) esetében pedig azt, hogy ez a kijelentés következik ebből a beszédháttérből. 11 Vö. Kratzer 1978. Kratzer formális eszközökkel bizonyítja, hogy az elérhetőségireláció alapján történő leírás egyenértékű a beszédháttér fogalmát felhasználható leírással (i. m. 157—163).