Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kemény Gábor: A nyelvi kép mibenléte és befogadásának mechanizmusa az újabb stilisztikai elméletek tükrében [The Nature and Perception of Linguistic Image in the Light of Recent Stylistic Theories] 39

42 KEMÉNY GÄBOK topoeia, irónia. Aligha véletlen, hogy a Rhétorique générale (1970 ; a továbbiakban : RG) metabolatáblázatában az elsővel a metataxis, a harmadikkal pedig a metalogizmus oszlopában találkozhatunk (i. m. 49) ; a hangfestésnek talán a metaplazmusok között lehetne helyet szorítani — mindenesetre egyikük sem metaszeméma ! Más szempontból viszont jóval szűkebb ez az ókori trópus, mint a mi (nyelvi) &ép-fogalmunk : kirekesztődik ugyanis belőle minden olyan kép, amely nem névátvitelen alapul (vö. Quintilianusnak ezt a meghatározását : a trópus a kifejezésnek a természetes és eredeti jelentésből más jelentésbe átvitt módja, az egyik dologra saját jelentésben használt kifejezésnek más dologra való átvitele, de már nem saját jelentésben ; I. sz. 1. sz./1921. 175). E szerint a meghatározás szerint nem minősíthető trópusnak egyetlen explicit kép sem : nemcsak a hasonlat reked kívül rajta, hanem még a teljes metafora és — ha van ilyen — a teljes metonímia, szinekdoché, szinesztézia stb. is. Nem is beszélve a több elemi képből álló összetett képegyüttesekről (vö. uo. : ,,a trópusokban szavakat használunk más szavak helyett" — én emeltem ki K. G.). Ennélfogva a trópus (legalábbis ebben az antik formájában) nem alkalmas a gyűjtőfogalom szerepének betöltésére. Ezenkívül számolnunk kell a trópus szó köznyelvi 'forró égöv' jelentésének zavaró hatásával is. A szókép elnevezést a klasszikus trópus magyar egyenértékeseként szokták alkalmazni (vö. : Szathmári 1958. 77 ; uő 1961. 528 ; J. Nagy 1968. 99), pedig e két kategóriának nem teljesen azonos a terjedelme, gondoljunk csak az előbb említett nem képszerű trópusokra ! Ez azonban a mi szempontunkból inkább előnyére válik a szókép-nék, mint hátrányára. Ami miatt mégsem felel meg céljainknak, az az, hogy ez sem foglalja magában se a hasonlatot, se az összetett (komplex és továbbfejlesztett) képeket. Sőt ha a róla adott definíciókat (pl. Szathmári 1958. 77 ; Zsilka T. 1977. 224) szó szerint vennők, még az explicit képeket (teljes metaforát stb.) sem ! Megjegyezzük, hogy vannak olyan szakmunkák, amelyek beleértik a hasonlatot a szókép fogalmába (vö. : Horváth M. 1961. 374—84; Gáldi 1969. 77—8 ; újabban fenntartásainak ad hangot a hasonlatnak a szóképek közül való kirekesztésével szemben Török 1979. 431), ezek azonban kisebbségi vélemények, amelyek nem ingatták meg a közép- és felsőfokú stilisztikatanítás által is fenntartott szókép—hasonlat elkülönítés egyeduralmát (vö. : Szathmári 1958. 112 kk. ; uő 1961. 443—4; J. Nagy 1968. 106-8). Ezért a szókép kifejezést sem használhatjuk 'kép, nyelvi kép' értelemben, gyűjtőfogalomként, pedig máskülönben a Török Gábor által felvázolt szókép-kajtegórisb (i. h. 430) gyakorlatilag egybeesik a mi (elemi) ^ep-fogalmunkkal. b) Figura vagy alakzat. — Kaphatnák ezt a nevet is a nyelvi képek, hiszen a trópusokat már a klasszikus retorikák is általában a figurák egyik válfajaként, jelentésváltozással járó alakzatként tartották számon (vö. : Lanham 1969. 101; Ducrot-Todorov 1972. 351). Gerber (1873. II: 13) a művészi tudatosságon alapuló trópusok (Bild-Figuren) és az alakzatok (pl. paradigma, hasonlat, parabola) közös nevéül az esztétikai figura elnevezést vezeti be. A figurák közé sorolja a trópust számos korunkbeli retorikai kézikönyv is: Gero von Wilperté (1959) a szóalakzatok (511 — 2), a Premingerenciklopédia (1965) a gondolatalakzatok (273), Dubois-ék nyelvészeti lexikona (1973) a jelentésalakzatok (214), a Shapiro házaspár kismonográfiája (1976) a beszédalakzatok közé (1). Genette (1966. 209) is olyan meghatározást ad