Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Szemle – ismertetések - Rot Sándor: R. W. Bailey–M. Görlach (szerk.): English as a World Language 387

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 387 és mássalhangzók akusztikai összetevőit, s végül a fonológia alapfogalmait ismertető fejezetek. A mű ezután két további nagyobb részt tartalmaz: a francia nyelv egyes hangjait, valamint a mondatfonetikai jelenségeket ismertető fejezeteket. Az egyes magánhangzókkal kapcsolatban a következő kérdéseket tárgyalja a könyv: — a kérdéses hang fonetikai tulajdonságai (labio-, palato- és linguogrammok), — ahol szükséges, a magyarral való egybevetés, — a hang időtartamára vonatkozó megjegyzések, — disztribúciós és funkcionális sajátságok, — helyesírási tudnivalók. Külön kell említeni az úgynevezett ,,e muet" (néma e) kérdéskörével foglalkozó, valamint a nazálisokat és félmagánhangzókat ismertető fejezeteket: ezeknek az előzőekétől eltér a beosztása. A „néma e" használatát leíró fejezetrész különösen hasznos tudnivalókat tartalmaz. A mássalhangzókat leíró fejezetek beosztása egyszerűbb: a bevezető rész után a képzés módja, helye, a zöngésség — zöngótlenség, végül az általános francia artikulációs sajátságok és akusztikai jegyek ismertetése után az egyes mássalhangzókat a képzés és a helyesírás szempontjából tárgyalja a könyv. Á mondatfonetikai jelenségeket tárgyaló utolsó rész rövidebb az előzőeknél. A szótaggal, szótagolással, a ritmussal és a ritmikai egységekkel, de különösen a hangkilökéssel és a hangkötéssel foglalkozó kisebb fejezezetek mégis bőséges információkat tartalmaznak (a legfontosabbnak ezek közül a ritmikai egységeket és a hangkötést — a liaison-t — ismertető részeket tekinthetjük). A könyv végén azonban, a hangsúly ós a hanglejtés jelenségeinek tárgyalása során egy kicsit kielégítetlen marad az olvasó: olyan területről van szó, amelyről viszonylag keveset olvashatni, s amely napjainkban is talán a legnagyobb változatosságot s egyben változékonyságot kínálja. Igaz, a hangsúly és a hanglejtés kérdései már elég távol esnek a szorosan értelmezett fonetikától és fonológiától, s nem is lehetnek másként, mint utalásszerűén jelen egy hasonló műben, s igaz az is, hogy e jelenségcsoport magában véve külön kötetet, monografikus feldolgozást igényelhetne, mégis — s ez talán nem hat hamis könyvismertetői rituálénak: a pozitívumok mellé némi kifogás kényszerű keresésének — a hangsúly és a hanglejtés kicsit részletesebb bemutatást, s mindenesetre bővebb illusztrálást érdemelt volna meg. Ennek ellenére az olvasó (szakember vagy diák) elégedett lehet: teljes, alapos, rendszeres és ugyanakkor olvasmányos francia fonetikát és fonológiát tart a kezében. PÁLFY MIKLÓS R. W. Bailey—M. Görlach (Szerk.): English as a World Language University of Michigan Press, Michigan—Ann Arbor 1983. IX + 496 1. A mai angol nyelv, amely a brit, amerikai, kanadai, ausztrál és új-zélandi nemzeti változatai és más variánsai standardjainak és nem-standardjainak (nyelvjárásainak, szociolektjeinek, különösképpen a szleng, Cockney, Black English stb.) makrorendszere egyre nagyobb szerepet játszik a világ valamennyi (számszerűen öt) nyelvi areájában. Az angol nyelv makrorendszerének és mindenekelőtt ún. General English invariánsának a nemzetközi presztízse egyre nő : a századfordulóhoz gyors léptekkel közeledő emberiség modern lingua francájává vált. De e nemzetközi szerep, valamint belső- és külső nyelvi sajátosságainak megértése csakis szociolingvisztikai vizsgálatok alapján lehetséges. A szociolingvisztika aranykorát éli. Világszerte újabb és újabb eredményekkel jelentkezik. Erről tanúskodik az ismertetett könyv is. A könyv előszóból, bevezetésből és tizennégy tanulmányból áll. A könyv célja egyrészt az angol nyelv szociolingvisztikai vizsgálata Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban és különbözőségüknek, egyéni, társadalmi és földrajzi változatosságuknak bemutatása, ami hat a beszélők nyelvi magatartására ; másrészt annak elismertetése, hogy számos fejlődő ország politikai ós kulturális függetlenségének elérésével az angol nyelv ezen országbeli változatait nem tartja a normától eltérőnek, hanem önálló normaként ismeri el, amit érdemes tanulmányozni ós támogatni, s ami nemzeti sajátosságot tükröz.