Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Szemle – ismertetések - Rot Sándor: R. W. Bailey–M. Görlach (szerk.): English as a World Language 387

388 SZEMLE - ISMERTETÉSEK Rámutat, hogy napjainkban az angol nyelv földrajzi elterjedése világviszonylatban a következő : alapnyelvként több mint 300 millió ember beszéli, ugyanannyi mint másodikként. 1975-ig az angol 21 ország hivatalos nyelve és 16 országban egyike a hivatalos nyelveknek. Emellett az angolt gyakorlatilag a világ minden országában bevonták az iskolai oktatásba. Sőt, a trópusi Afrika országaiban, ahol az angol a lakosság csak 1 %-ának anyanyelve, használata lingua franca minőségben elősegíti a nemzeti egység megőrzését és több mint 160 millió ember nemzetközi kereskedelmének és diplomáciai kapcsolatainak eszközéül szolgál. A gyűjteménybe bevont cikkeket úgy válogatták, hogy hivatkoztak azon országokra, melyekben az angol előtérbe kerül (Nagy-Britannia, Írország, USA) ; ahol más nyelvekkel együtt él (Kanada) és ahol, bár gyakorlatilag nem a lakosság anyanyelve, jelentős szerepet játszik az állam életében (India, Nyugat- és Kelet-Afrika országai). Egyes államokban az angol együtt él a pidzsin vagy kreol nyelvekkel (Nigéria, Jamaica). A könyvben bemutatott cikkek közül három a nagy-britanniai, három az egyesült államokbeli és kanadai, három az Afrikai különböző területei és kettő a dél-afrikai angol nyelvvel foglalkozik, a többi a Karib-medencében, Ausztáliában és Új-Guineában előforduló angollal. Ch. Russ (Az angol nyelv földrajzi és szociális változatai Angliában és Walesben) az angol nyelv variánsai fejlődésének két tendenciáját emeli ki Anglia és Wales területén : a ,,helyes" beszéd magas szintű szociális presztízsével támogatott és a rádió és oktatási rendszerek stb. segítségével elterjesztett, homogeneitás felé irányuló tendenciát, és a tájjellegű vagy osztályközösség „érzéseitől" támogatott változatok megőrzésére irányuló tendenciát. Az utóbbi időben a második tendencia bizonyos erősödése f ig vélhető meg, ami azzal függ össze, hogy a társadalmi „siker" eléréséhez már nem feltétlenül szükséges a standard angol ismerete és a beszélők türelme a tájnyelvi norma iránt növekszik, különösen a fiatal nemzedék tagjai közt. S. Romaine (Az angol nyelv Skóciában) a helyi skót normát értékeli, amely olyan világosan jelentkező sajátossággal rendelkezik a standard angollal összehasonlítva, mint a fokozatos feledésbe merülés és elangolosodás ; ez a folyamat annak ellenére folytatódik, hogy a vidéki dialektusok pozitív emocionális reakciót váltotta ki, sőt a városi alsó rétegek beszéde inkább negatívnak értékelhető. Analóg példaként M. Barri (Az angol nyelv Írországban) Írország nyelvi helyzetét jellemzi. Az ír nyelv, amely korábban a nemzeti felszabadítás szimbóluma volt, az ország függetlenségének elérése után fokozatosan kiszorul a használat minden területéről, így az iskolai oktatásból, az irodalomból stb., háttérbe szorítva az angol különböző tájnyelvi változata (főképp a dublini) által. Hancock és Angoga (Az angol nyelv Kelet-Afrikában) a következő különbségeket emelik ki a kelet-afrikai és nyugat-afrikai angol között : a jelentős befolyásolással rendelkező angol őslakosság nagy aránya és az angol alapú pidzsin hiánya. A kelet-afrikai angol a föntebb említett tényezők következtében homogénebb és viszonylag közelebb áll a brit standardhoz. Az angol nyelv jövője e területen igen szilárd, különösen Ugandában, Kenyában, valamint Zambiában és Malaviban, ahol az angol alapjában véve „konszolidált" nyelv ; kevésbé elterjedt Etiópiában, Szomáliában és Tanzániában, ahol sok lényeges funkciót megfelelően teljesítenek olyan nyelvek, mint az amhara, a szomáli és a szuahéli. L. Todd (Az angol nyelv Nyugat-Afrikában) az angol nyelv következő változatait különbözteti meg nyugat-afrikai területen, amely „a világ egyik legbonyolultabb nyelvi komplexuma" : 1. pidzsin-angol, gyakorlatilag általánosan elterjedt és bizonyos regionális eltérések ellenére gyakorlatilag lehetővé teszi az általános megértést ; 2. az angol, mint második nyelv, amit gyakran tanítanak az iskolában és az anyanyelv erős hatása alatt áll ; 3. standard nyugat-afrikai angol, ami irodalmi nyelv és tükrözi a nyugat-afrikai kultúra sajátosságait, különösen a lexika területén ; 4. francia fonetikán alapuló nyugatafrikai angol, ami a francia nyelvű országokban terjedt el második nyelvként és amire a francia nyelv erős hatása jellemző. Lényegében az angol legjellemzőbb vonása Nyugat-Afrikában a változatok széles skálája a pidzsintől az irodalmi standardig (Ghána, Nigéria és Kamerun). B. Kacsru (A dél-ázsiai angol) hangsúlyozza, hogy Dél- és Délkelet-Ázsiában az angol nyelv jellege szorosan összefügg ezen országok életének kulturális aspektusaival. A nyelvi és kulturális helyzet rendkívüli bonyolultsága, politikai instabilitása ellenére e területen „szubtrátum-egység" valósul meg. Az angol nyelv Indiában az „indiaivá válás" folyamatát éli át, hasonlóan ahhoz, ami az USA-ban ment végbe a múlt században. Valójában új nyelv jön létre, amely India őslakosságának öntudatát fejezi ki. P. Mulheuser (Tok-piszin Pápuán) elemzi az angol alapú új-melanéziai pidzsin működésének sajátosságait, ami Pápua Új-Guinea hivatalos nyelve lett. A tok-piszin