Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Szemle – ismertetések - Pálfy Miklós: József Herman: Phonétique et phonologie du français contemporain 386

386 SZEMLE - ISMERTETÉSEK nyelvű műsorokat is, mint ahogy a vendégmunkások számára van finn, sőt török nyelvű programja is !), természetesen azonban szinte számba sem veendők egy anyanyelvi környezet lehetőségeihez képest, ahol pl. a filmek és mesefilmek többsége, a játékok használati utasítása, a menetrendek adatai és az autómárkák is „anyanyelvi" jelenségek. Még e kötet példatárában is van svéd szöveg (lett gyermeklevél végén, 398. 1.), illetve szövegrészlet. Az egy éves 11 hónapos mondat täs jaujäs bätäs kupit-s ausim käjä a maga grammatikai egyeztetésével . . . täs jaunäs baltäs kurpïtes . . . komplikáltabb, mint bármely hasonló korú magyar gyermek szövege, legfeljebb a ,,kupit-s" — helyesen kurpïtes hangjainak (r és Ï) egyszerűsítése vethető össze hazai példákkal. A 4 éves, 11 hónapos lett fiú (nohajryomtatott betűkkel), többsoros levelet ír, benne olyan bonyolult alakokkal, mint MENESINZVELÄ (korrekt helyesírással mënestinë veläs), a hat éves gyermek pedig írógéppel olyan szöveget fogalmaz, amely számára a nehézséget inkább az írógép, mint a hosszú magánhangzók vagy az /u/ és /o/ közti magánhangzók jelölése okozta . . . Az első hangoktól az első önálló kis (meseszerű) történetekig terjedő nyelvi anyag a körültekintő bemutatás következtében rendkívül sok összehasonlító fonológiai, szemantikai, pszichológiai gondolatot ébreszthet. A 19 hónapos gyermek nyelvében megtalálható homonímiák (pl. küku = 1. kuka 'sütemény', 2. koks 'fa, fából készült valami', 3. kukulis 'szelet, falat'), a számok és a számolás elsajátítása (a majd két éves gyermek szókincsében a svéd üdvözlés tahi ajü 'tack, adjö !'), a szinte hónaponként bemutatott szókészletnagyság (pl. a 22 hónapos gyermek esetében 69 aktív szó !), a gondosan leírt szintakszis együtt szinte kimeríthetetlen adattára a figyelemreméltó észrevételnek. A szülők és a környezet nyelvi adatait is pontosan idézi a szerző. Voltaképpen két különbséget említhetnék hasonló magyar nyelvi adatok ismeretében. Váratlanul kevesebb a korai diminitívum a lett nyelvhasználatban. Minthogy ez a lett nyelvben még a magyarhoz képest is gazdag, kérdéses, mennyiben lehet ez általános. A másik feltűnő körülmény, hogy noha a modern társadalom kellékei, mint pl. az 'autó' itt is előkelő helyet kapnak, a magyarban mégis előbb látszik feltűnni az óto és a tévike ('TV'), mint a svédországi gyermeknél. Vagy talán ott korábbi években végezték a megfigyelést ? Noha a kötet ezt nem részletezi, a nyelvi példákból megtudjuk, hogy a fő adatközlő Dainis Draviná (maga inkább a nálunk is ismert rövidítéssel csak Dai néven utal magára) volt. Minthogy tudjuk, a professzorasszony férje a kitűnő lett nyelvtörténész, Kárlis Dravinë, a mű adatainak pontosságában még kevesebb kételkedni valónk marad. VOIGT VILMOS József Hermán: Phonétique et phonologie du français contemporain Tankönyvkiadó, Budapest 1984. 156 1. Sokkal több ez a könyv, mint a francia fonetika és fonológia rendszeres tárgyalása: különleges értékét az adja, hogy tudományos alapmű, forrás és kitűnően használható tankönyv egyszerre. A könyv első változatának (Précis de phonétique française. Tankönyvkiadó, Budapest 1966) megjelenése óta az általános, de a francia fonetika és fonológia területén is jelentős tudományos eredmények születtek, s ez tette indokolttá, sőt szükségessé, hogy a jelen változat részletekben gazdagabb, módszertani megfontolásaiban árnyaltabb legyen. Mindez nem a szerkezeti tömörség és a tanulhatóság rovására történik, a szakembernek ugyanis olyan eszköztár áll a rendelkezésére, amely lehetővé teszi a legtárgyilagosabb leírást, s ezen keresztül a tömör, áttekinthető szerkesztést. így ebben a könyvben párhuzamosan van jelen fonetika és fonológia, ez azonban nem az anyag megkettőzése: a két diszciplína ugyanis kölcsönösen feltételezi egymást, s az egyes fejezetek szerkezete kizárja a tárgyi ismétlődéseket, vagy tartalmi átfedéseket. A tényanyagot a leíráson kívül a hangképző szervek működésének ábrázolása teszi teljessé a labio-, palato- és linguogrammokkal, valamint a beszédhangok akusztikáját bemutató spektrogrammokkal (ezek Kassai Ilona és Bolla Kálmán munkái). Nagyon szerencsés a francia és a magyar fonetikai és fonológiai tényanyag párhuzamos, kontrasztív bemutatása, illetve tárgyalása. Ennek nemcsak didaktikai jelentősége van: ez a módszer — több nyelven alkalmazva — valóban érdekes elméleti általánosításokat eredményezhet. A könyvet az előszó után általános bibliográfia és jelmagyarázat vezeti be, ezután következik az első fő rész: a hangképző szerveket, azok működésót, a magánhangzók