Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Szemle – ismertetések - Voigt Vilmos: Velta Rüke–Dravina: No pieciem menešiem lidz pieciem gadiem 385

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 385 sorozat kiadását, remélhetjük, hogy magyar dolgozatok is bekerülnek még a következő kötetekbe. Annál inkább, mivel ez rangot jelent, az eddigi fontos és kiváló kötetek színvonalának következtében. VOIGT VILMOS Ruke-Dravina, Velta: No pieciem mene§iem lïdz pieciem gadiem The Baltic Scientific Institute in Scandinavia, Stockholm 1982. 415 1. Az alapvető fontosságú és érdekes könyv lett nyelvet, mint első nyelvet elsajátító gyermekek öt hónapostól öt évesig terjedő fejlődését mutatja be. A szerző, a stockholmi egyetem baltisztikai intézetének nyugalmazott professzorasszonya 1917-ben lett földön született, a rigai egyetemen végzett baltisztikai és szlavisztikai szakon, itt kezdte nyelvtudósi munkásságát. A háború után különböző svéd egyetemeken tanított balti filológiát, az utóbbi évtizedek legjelentősebb svédországi baltistájaként. 18 könyve és számtalan tanulmánya jelent meg, ezek nyelvjárási, morfológiai, nyelvszociológiai, folklorisztikai jellegűek. Első kismonográfiáját a kis gyermekek nyelv-elsajátításáról 1963-ban, Lundban publikálta. Világszerte elismerést váltott ki a gyermekkori többnyelvűségről írott több munkája, illetve a nyelvi kontaktusokról írott dolgozatai. Természetese módon elsődleges anyaga a svédországi lett emigránsok nyelvi anyaga. Köztudott, hogy e kis közösség mindmáig hallatlan kulturális vitalitást fejt ki, most már inkább harmadik generációjuk gyermekei is megtanulják a lett nyelvet (sőt ezt „első nyelvként"), művelődési és tudományos tevékenységük egyenesen felülmúlhatatlan. Rüke-Dravina professzortól azonban mi sem áll távolabb, mint valamilyen emigráns beszűkülés. Talán az első jelentős svédországi professzor volt, aki ismét felvette a kapcsolatot szovjet (rigai) kollégáival, igen gyakran jár és kutat otthon. Nemzetközi szinten ő volt az egyik létrehozója a stockholmi baltisztikai központnak, amely csak a tudományos érdemekre és érdekekre volt tekintettel, nem egyszer értetlenség és nehézségek ellenére is. Nem is egyszer járt Magyarországon, kapcsolatai a mi igazán szerény méretű baltisztikánkkal egyenesen barátiak. A lett szorgalom megtestesülésének tekinthető kutató e kötet megjelenése előtt is több mint húsz ízben foglalkozott az iskoláskor előtti nyelvelsajátítás kérdéseivel (e tanulmányok, jellemző módon Amerikától Lengyelországig, Ausztriától Svédországig tucatnyi helyen és sok nyelven láttak napvilágot). A most közzétett kötet azonban nemcsak a legterjedelmesebb ezek közül, hanem végül is az eredeti feljegyzéseket, eredeti adatokat eredeti nyelven és kommentárral — vagyis lettül — hozza, ilymódon a leghitelesebb anyagot publikálja. Pedánsnak is nevezhető a közlésmód. Rövid bevezető után az ötödiktől a harmincadik hónapig hónapokra bontva dolgozza fel az adatokat. Az ez után következő éveket már igen tömören jellemzi csak. Még rövidebb a kitekintés a későbbi nyelvfejlődésre. A részletesen bemutatott anyag egyetlen gyermek fejlődését mutatja be, három másikat kontrollként idéz. Bizonyos fokig kényszerű e megoldás, hiszen más-más gyermekek fejlődése, más-más nyelvi környezet, az otthon és a „bölcsőde", „óvoda", „iskola" különbségei olyan eltérést jelentenek, amelyet egyetlen fejlődési rajzba nehéz lenne összegezni. (Noha a gyermeki fejlődéslélektan klasszikusa, Jean Piaget is csak saját családja gyermekeit megfigyelve vonta le következtetéseit.) Svédországban a lett nyelv elsajátítását tekintve nagyszámú jó adatot amúgy sem lett volna egyszerű összegyűjteni, hiszen például a fonológiában iskolázott svédországi lett házaspárok száma nem lehet túl nagy. Itt a leírás és a leíró szempontjainak objektivitása, távlata az, amely mégis tudományos általánosítás érvényű monográfiát hozhat létre. Benyomásom szerint ez kitűnően sikerült a jelen kötetben. Minden fantasztikus indokolás nélkül is úgy látom, hogy egy svéd— kontrasztív nyelvi környezet szempontjából a lett és a magyar nem sokban tér el egymástól, ami fonetikáját, szóképzését, sőt a gyermeknyelvi speciális formákat illeti. A „helyesírás" néhány eleme (pl. az ékezetként értelmezhető grafikai formák) is hasonlít. Ugyanakkor a lett írás logikusabb, mint a magyar, sőt a fonetika is egyszerűbb. Minthogy nincs adatom svédországi magyar gyermekek nyelvelsajátításáról, csak általában ismert magyar adatokhoz viszonyítva úgy látszik, a kezdeti nyelvi fejlődés gyorsabb. Ez nyilván összefügg a kétnyelvűség, és a nyelvi tudatosság meglétével : már a kis lett gyermekek esetében kívánalom, egyszersmind a családhoz (és egy szűkebb közösséghez) tartozás jelzése a lett nyelv. Ennek modern kommunikációs formái (rádió, televízió, film, könyvek stb.) ugyan nem ismeretlenek Svédországban sem (ahol például a svéd állami televízió és rádió ad lett 2o Nyelvtudományi Közlemények 88/1 — 2.