Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 25 bizonyosságának a fokát fejezik ki. A faktív attitűdök ezzel szemben a beszéló'nek az adott tényálláshoz való érzelmi-értelmi viszonyulását foglalják szavakba. Ugyanez a különbség figyelhető meg a mondatok modális alapértékét meghatározó attitűdöknél is. Magától értetődő, hogy a kijelentő mondat modális értékét meghatározó Deci attitűd révén válik a p' kijelentéstartalom igazzá. A Deci attitűd szerepe azonban ezzel kimerül. Más a helyzet a felkiáltó mondat modális alapértékét meghatározó Ex attitűd esetén. Amennyiben a felkiáltó mondat szerkezete (Ex, p') — vagyis ha eltekintünk azoktól a felkiáltó megnyilatkozásoktól, amelyeknél a megnyilatkozás nem p' értékű —, akkor Ex kettős funkciót tölt be. Egyrészt p'-t igaz kijelentéssé teszi, másrészt pedig p'-t (a p'-nek megfelelő tényállást) érzelmileg minősíti. Az (58) (a) —(b) és (59) (a) —(b) mondatokhoz hasonlóan kell tehát értékelnünk a következő mondatokat is. (60) (a) Pisti, tanulj ! (b) Bárcsak tanulna Pisti ! (61) (a) Pisti tanul. (b) Jé, Pisti tanul ! Sem (60) (a), sem pedig (b) nem ír le tényállást : mindkét mondat a beszélő attitűdjét fejezi ki egy lehetséges tényállással szemben. A (61) (b)-nek viszont része a (61) (a), azaz (61) (b) és (61) (a)-nak megfelelő tényállást is kifejezi. Az Ex operátor ezt a tényállást értékeli a csodálkozás attitűdjével. A kérdést kifejező Qu operátor a faktivitás szempontjából ugyanúgy viselkedik, mint az Imp és a Des operátorok, összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a Deci és Ex operátorok faktív, a Qu, Imp és Des operátorok pedig nem faktív attitűdöt határoznak meg. Mivel eddig azt a körülményt, hogy egy kijelentéstartalom igaz kijelentéssé válik és mint ilyen a valóságról állítható, a Deci operátorral hoztuk kapcsolatba, ha következetesek akarunk maradni, akkor most azt kell mondanunk, hogy az Ex komplex attitudinális operátor, amely egyik elemeként a Deci operátort tartalmazza. Ugyanez vonatkozik a SAJNOS, SZERENCSÉRE attitudinális operátorokra is. Mármost mivel az ezekben az attitűdökben kifejezésre jutó érzelmi-értelmi viszonyulás egy igaznak tartott tényállásra irányul, a Deci operátornak az érzelmi-értelmi viszonyulást kifejező operátor hatókörébe kell esnie. Az (59) (a) —(b) és (60) (b) mondatok sematikus szemantikai szerkezete tehát nem (62) (a) —(c), hanem (63) (a) —(c), ahol SAJNÁLAT jelöli a SAJNOS „érzelmi" komponensét, SZERENCSÉS a SZERENCSÉRE „értékelő" komponensét, s végül Emot az Ex „érzelmi" komponensét. (62) (a) (SAJNOS, 'Pisti beteg') , (b) (SZERENCSÉRE, 'Pisti már egészséges') (c) (Ex, 'Pisti tanul') (63) (a) (SAJNÁLAT, (Deci, 'Pisti beteg')) (b) (SZERENCSÉS, (Deci, 'Pisti már egészséges')) (c) (Emot, (Deci, 'Pisti tanul'))