Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

20 KIEFER FERENC A kérdő, felkiáltó, felszólító és óhajtó mondatok viselkedésére magyarázatot kapunk, ha feltételezzük, hogy itt is beszélői attitűdökről van szó. A kérdő mondatoknál a tipikus beszélői attitűd ,,a beszélő tudni szeretné, hogy . . .", a felkiáltó mondatoknál „a beszélő csodálkozik/meglepődik azon, hogy . . .", a felszólító mondatoknál ,,a beszélő azt akarja, hogy . . .", végül az óhajtó mondatoknál ,,a beszélő kívánsága/óhaja, hogy . . .". Feltételezhetjük tehát, hogy a (40) (b)-e mondatok szemantikai szerkezete (44) (a) —(d), ahol p' a kijelentéstartalom és Qu, Ex, Imp és Des a megfelelő attitudinális operátorok.30 (44) (a) (Qu, p') (b) (Ex, p') (c) (Imp, p') (d) (Des, pJ) A Qu operátor a beszédhelyzet alapján meghatározza a beszélő attitűdjét, amely tipikus esetben, mint már említettük, kérdő mondatoknál ,,a beszélő tudni szeretné, hogy . . .", a p' kijelentéstartalom pedig a (mondatbeli kontextus alapján) az a tartomány, amelyre a Qu-nak megfelelő attitűd vonatkozik. (40) (b) esetén tehát ap'a következő : (Pisti szeret olvasni, Pisti nem szeret olvasni). Vagyis a beszélő kérdésével azt szeretné megtudni, hogy a kételemű halmaz melyik eleme igaz. A (40) (c) mondatnál a p' azonos lesz a ,,Pisti szeret olvasni" kijelentéssel. Az Ex operátor (amelynek nyelvi kifejezőeszköze a jé indulatszó és a felkiáltó mondatokra jellemző hanglejtés) meghatározza a beszélőnek a ,,Pisti szeret olvasni" kijelentésnek megfelelő tényálláshoz való viszonyát, ami a csodálkozás vagy meglepődés. A (40) (d) és (e) esetében is p' a „Pisti szeret olvasni" kijelentést határozza meg, az Imp operátornak megfelelő attitűd a buzdítás, a Des operátornak megfelelő attitűd pedig a kívánság vagy óhaj. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a Qu, Ex, Imp és Des operátorok a kérdő, felkiáltó, felszólító, illetőleg óhajtó mondatok sajátos nyelvi kifejezőeszközeit reprezentálják. Tudott dolog azonban, hogy a kérdő mondatok funkciója nem mindig kérdés, a felkiáltó mondatok funkciója sem mindig a beszélő érzelmének a kifejezése, a felszólító mondat funkciója sem mindig parancs, és végül az óhajtó mondat sem fejez ki mindig óhajt. A kérdő mondat is fejezhet ki óhajt (,,Miért nem jössz el velem?") vagy felszólítást („Nem hallgatsz el?"), s ugyanez vonatkozik a felkiáltó mondatra is („Ha nyernék a lottón!", „Kiméssz innen!"), és végül a felszólító mondat óhajt is kifejezhet („Isten éltessen !").31 Ezért mondtuk azt, hogy a Qu, Ex, Imp vagy Des operátorok általában csak a kontextussal együtt — gyakran elegendő a mondatbeli kontextus figyelembevétele — határozza meg a beszélői attitűdöt. A sorból most már csak a kijelentő mondatok „lógnak ki". Vajon nem tételezhetünk fel itt is valamiféle beszélői attitűdöt? Kézenfekvőnek tűnik 30 Vö. Bierwisch 1980. 19—25, ahol a probléma részletesebb tárgyalása található. 31 Az ilyen esetekben beszél akadémiai nyelvtanunk ,,a grammatikai forma és funkció ellentmondásáról" (MMNyR II. 44—47).