Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3
A MODALITÁS FOGALMÁBÓL 21 az a feltételezés, hogy a kijelentő mondatoknak is a (44) (a) —(d)-hez hasonló a szerkezete :32 (45) (Deci, p') • ahol a Deci operátornak megfelelő beszélői attitűd — tipikus esetben — így írható körül: ,,a beszélő igaznak tartja p'-t". A Deci operátornak általában nincsenek sajátos nyelvi kifejezőeszközei. A „modus" és a „dictum" megkülönböztetésének a hagyományára is támaszkodva azt mondhatjuk, hogy minden mondatnak van modális értéke, a kijelentő mondaté a jelöletlen vagy nulla modalitás.33 A hagyománnyal egybehangzóan a mondatfajtákat meghatározó modális értéket a mondat modális alapértékének nevezhetjük. Vajon az, hogy minden mondatnak van modális értéke, azt jelenti-e, hogy minden mondatnak van modális alapértéke? Természetesen nem. Vö. (46) (a) Pisti beteg. (b) Pisti talán beteg. (c) Pisti biztosan beteg. (d) Pisti valószínűleg beteg. Ezeknek a mondatoknak a szemantikai szerkezete sematikusan így ábrázolható : (47) (a) (Deci, 'Pisti beteg') (b) (TALÁN, 'Pisti beteg') (c) (BIZTOSAN, 'Pisti beteg') (d) (VALÓSZÍNŰLEG, 'Pisti beteg') ahol TALÁN a „talán" módosító szónak, a BIZTOSAN és a VALÓSZzNÜLEG pedig a „biztosan", 111. a „valószínűleg" módosító határozóknak megfelelő beszélői attitűdöt jelöli. Ezek az attitűdök kizárják a Deci attitűdöt, de ugyanúgy kizárják a Qu, Imp, Ex és Des attitűdöket is. Egy mondatnak csak akkor lehet Deci az attitudinális operátora, ha a mondatban más attitudinális operátor nem szerepel. Pontosan ebben mutatkozik meg a Deci jelöletlen volta. összefoglalva az eddigeket a következőket mondhatjuk. Minden mondatnak van modális értéke. A mondat modális értéke a mondatban szereplő, beszélői attitűdöt kifejező operátorok révén jut kifejezésre. A mondat modális értéke kimerülhet a modális alapértékben, de hordozhat kiegészítő modális értéket is. Vö. 32 Bier wisch itt Frege-re hivatkozik: „Denken ist Gedankenfassen. Nachdem man einen Gedanken gefasst hat, kann man ihn als wahr anerkennen (urteilen) und dieses Anerkennen äussern (behaupten)" (Frege 1973. 76). A Frege-féle gondolat a modem logika nyelvén egy kijelentés vagy kijelentéstartalom, az ítélet (urteilen) a beszélő attitűdje az adott kijelentéssel vagy kijelentéstartalommal kapcsolatban (,,a beszélő igaznak tartja p-t") és végül az állítás (behaupten) a megnyilatkozás illokuciós jelentését határozza meg. E felfogás szerint tehát csak az ítélet tartozhat a modalitás körébe, az állítás már pragmatikai aspektus. (Vö. Bierwisch 1980. 20). 33 Vö. Bally 1950. 36, 216. Bierwisch Frege-re támaszkodva szintén ezt a felfogást képviseli (Bierwisch 1980. 22).
