Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 19 5. A mondatok modális alapértéke • A magyarban a grammatikai eszközök különbözősége alapján öt mondatfajtát szoktak megkülönböztetni.29

Ezek szerint van kijelentő, kérdő, felkiáltó felszólító és óhajtó mondat. Vö. (40) (a) Pisti szeret olvasni. (b) Szeret Pisti olvasni ? (c) Jé, Pisti szeret olvasni ! (d) Szeress olvasni, Pisti ! (e) Bárcsak szeretne Pisti olvasni ! A (40) (a) mondat egy tényállást fogalmaz meg, tehát kijelentés. A többi mondat viszont nem kijelentés. Láttuk, hogy annak eldöntéséhez, hogy egy mondat kijelentés-e (valóságábrázoló-e) vagy sem, különféle tesztek állnak rendelkezésünkre : (a) a tagadás, íb) az állít ige alá való beágyzás, (c) a tud ige alá való beágyazás, (d) a feltételes mondatban való előfordulás stb. Könnyű belátni, hogy a (40) (b) — (e) mondatok egyike sem lehet alárendelt mondat az állít vagy a tud főmöndati állítmány esetében, és azt is könnyű belátni, hogy egyikük sem szerepelhet feltételes mondatban. A következő mondatok mind helytelenek : (41) (a) *Géza állítja, hogy Pisti szeressen olvasni. (b) *Géza tudja, hogy Pisti szeressen olvasni. (c) *Ha Pisti szeressen olvasni, akkor veszek neki könyvet. A kérdő, felszólító és óhajtó mondatoknál ugyanazok a problémák merülnek fel. De mi van a tagadással ? A következő tagadó mondatok mind jók : (42) (a) Nem szeret Pisti olvasni? (b) Jé, Pisti nem szeret olvasni ! (c) Ne szeress olvasni, Pisti ! (d) Bárcsak ne szeretne Pisti olvasni ! Igen ám, csakhogy itt a kérdés, a felkiáltás, a felszólítás és az óhajtás egy tagadó tartalmú tényállásra vonatkozik és nem fordítva, azaz nem a kérdést, felkiáltást, felszólítást vagy óhajtást tagadjuk. Nem mondhatjuk ugyanis (43) (a)-(d)-t: (43) (a) Nem igaz, hogy szeret Pisti olvasni? (b) Nem igaz, hogy jé, Pisti szeret olvasni ! (c) Nem igaz, hogy szeress olvasni, Pisti ! (d) Nem igaz, hogy bárcsak szeretne Pisti olvasni ! 29 A mondatfajták osztályozásának hagyományos szempontjaira vonatkozóan vö. MMNyR II. 23—44. Mivel a tagadásnak is van grammatikai jele, nem világos, hogy a pusztán grammatikai eszközökkel történő osztályozásnál miért nem szerepel a tagadó mondat külön kategóriaként. Ugyanezt kérdezhetnénk a feltételes mondattal kapcsolatban is. A mondatfajták osztályozásával kapcsolatos problémák azonban a jelen összefüggésben közelebbről nem érdekelnek bennünket.