Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

12 KIEFER EERENC a ,,Pisti beteg" kijelentéstartalom megfelel a valóságnak. Ezt az attitűdöt fejezi ki a ,,talán". Valóságábrázoló csak kijelentő mondat lehet, a kérdő, felszólító, felkiáltó és óhajtó mondatok tehát nem valóságábrázolóak : (21) (a) Beteg Pisti? (b) Menj haza! (c) Jé, kisütött a nap ! (d) Bár nyernék a lottón ! A valóságábrázoló mondat — nem valóságábrázoló mondat fogalmakat a következőképpen explikálhatjuk. Egy tényállás nyelvi megfogalmazása logikailag egy kijelentés. Egy kijelentéssel azt állítjuk, hogy a kijelentésben megfogalmazott tényállás fennáll. Tudjuk, hogy egy kijelentés lehet igaz vagy hamis. Egy kijelentés akkor és csakis akkor igaz, ha a benne megfogalmazott tényállás fennáll, és akkor és csakis akkor hamis, ha a benne megfogalmazott tényállás nem áll fenn. Nyilvánvaló az is, hogy a kijelentések tudhatók, azaz a beszélő csak akkor állíthatja nyugodt lelkiismerettel azt, hogy egy tényállás fennáll, ha tudja, hogy fennáll. Mivel a valóságábrázoló mondatok kijelentések, éppúgy állíthatók, tagadhatók és tudhatók, mint a kijelentések. A dolog meg is fordítható : azt mondhatjuk, hogy az állítható, tagadható és tudható mondatok valóságábrázoló mondatok, a nem állítható, nem tagadható és nem tudható mondatok viszont nem valóságábrázolóak. Az, hogy egy mondat állítható, azt jelenti, hogy a mondat az ,,állít" főmondati ige alá beágyazható. Mivel a nyelvi tagadás nem mindig igazodik a logikai tagadás szabályaihoz, a „nem igaz, hogy . . ." szerkezetet kell használnunk a tagadhatóság elbírálásához. Végül az, hogy egy mondat tudható, azt jelenti, hogy a mondat a főmondati ,,tud" ige alá beágyazható. Tehát a „Pisti beteg" mondat valóságábrázoló, mert állítható, tagadható és tudható. Vö. (22) (a) Anna állítja, hogy Pisti beteg. (b) Nem igaz, hogy Pisti beteg. (c) Anna tudja, hogy Pisti beteg. Fentebb már utaltunk arra, hogy a nem valóságábrázoló mondatban szereplő beszélői attitűd nyelvi kifejezőeszköze nem állítható, a beszélői attitűdöt juttatjuk vele kifejezésre. Ami nem állítható, nem is tagadható. A beszélői attitűd a beszélő személyes ügye, a külső megfigyelés számára nem hozzáférhető, nem ellenőrizhető, nem bizonyítható. Nem véletlen tehát, hogy nem is tudható. így tehát a ,,Pisti talán beteg" mondat nem valóságábrázoló, mert nem állítható, nem tagadható és nem tudható. (23) (a) *Anna állítja, hogy Pisti talán beteg. (b) *Nem igaz, hogy Pisti talán beteg. (c) *Anna tudja, hogy Pisti talán beteg. Tudjuk, hogy a kijelentésekkel egyéb logikai műveletek is elvégezhetők, így például egy kijelentés lehet egy következtetés premisszája, két kijelentés koordinálható stb. Ezek a tulajdonságok a valóságábrázoló mondatokra is állnak, nem érvényesek viszont a nem valóságábrázoló mondatok esetében. Vö.