Nyelvtudományi Közlemények 88. kötet (1986)

Tanulmányok - Kiefer Ferenc: A modalitás fogalmáról [On the Notion of Modality] 3

A MODALITÁS FOGALMÁRÓL 13 (24) (a) Ha Pisti beteg, akkor nem megyünk kirándulni. (b) *Ha Pisti talán beteg, akkor nem megyünk kirándulni. (25) (a) Pisti beteg, és Pisti fáradt. = Pisti beteg és fáradt. (b) *Pisti talán beteg, és Pisti természetesen beteg. = *Pisti talán és természetesen beteg. A nem valóságábrázoló mondatokat a bennük előforduló beszélői attitűdöt kifejező elemek teszik nem valóságábrázolóvá. Ezek az elemek nem töltenek be logikai funkciót, nem meglepő tehát, hogy nem is kaphatnak logikai hangsúlyt, vagyis nem fókuszálhatók. Vö. (26) (a) *Pisti talán beteg. (b) * Pisti bizonyára beteg. . Ez a tulajdonság azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétel, hiszen a mondatban előfordulhatnak nem fókuszálható logikai elemek is. Ezeknél természetesen a nem fókuszálhatóság más okokra vezethető vissza.18 Ismert dolog, hogy a logikai hangsúly felhasználható homonimák megkülönböztetésére, így például a „biztosan" lehet beszélői attitűd kifejezője (modális elem), vagy határozó, de csak utóbbi funkciójában hangsúlyos.19

Vö. (27) (a) Pisti biztosan beteg. (^ Pisti bizonyára beteg.) (b) Pisti biztosan beteg. (= Biztos, hogy Pisti beteg.) . Láttuk tehát, hogy a kijelentő mondatok kétfélék lehetnek: valóságábrázolók és nem valóságábrázolók. A valóságábrázoló mondatok kijelentések és mint ilyenek tagadhatók, állíthatók, tudhatók, lehetnek következtetések premisszái, és koordinálhatok. A nem valóságábrázoló mondatok nem fejeznek ki kijelentéseket, rájuk a fenti tulajdonságok nem érvényesek. Ily módon tehát nyelvileg is szétválaszthatok a valóságábrázoló és a nem valóságábrázoló mondatok. Nézzük meg most, hogy pontosabban mit is jelent az, hogy a beszélői attitűd nyelvi kifejezőeszközei nem képezik a kijelentés részét, hogy segítségükkel jelezzük vagy kifejezésre juttatjuk a beszélői attitűdöt.20

Induljunk ki a következő mondatokból ! • 18 Nem fókuszolhatok például a mellérendelő kötőszók

(és, de, hanem, vagy stb.), hiszen ezek nem egy mondat összetevői, hanem mondatokat kapcsolnak össze. De nem fókuszolhatok a minden és származékai sem (mindenhol, mindenütt, mindenkor stb.). Ugyanez áll néhány határozóról is (például ritkán, állandóan, folyton. 19 A kérdést több oldalról megvilágítva és gazdag példaanyaggal illusztrálva Fónagy Iván tárgyalja. Vö. Fónagy 1973. 20 Ewald Lang megvizsgálta, hogy a „megmond" (sagen, say) és a „kifejez" (ausdrücken, express) miben különböznek egymástól. A következő fejtegetésekben Lang gondolatait használom fel. Vö. Lang 1983. Amikor a beszélői attitűdökkel kapcsolatban azt mondom majd, hogy a beszélő kifejezésre juttatja attitűdjét, a „kifejezésre juttat"-ot a Lang-féle „ausdrücken" értelmében használom. Ebben az értelemben a „kifejezésre juttat" mindig azt is jelenti, hogy „nem mondom meg, nem állítom".