Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
8 MOLNÁR ILONA De talán nem tévedünk, hogy az ilyesféle feszültségek már maguk is a nyelv „fejlődőképességére" utalnak. Minden anyanyelve történetét és irodalmát ismerő embernek intuitív ismerete is van anyanyelve fejlődéséről. Tagadhatatlan azonban, hogy ezt az intuíciót a tudománynak még nem sikerült igazolnia.14 Mentő körülmény, hogy az ember evolúciójának iránya egyelőre egészében is vitatott15 (sőt elhangzanak olyan — kevéssé meggyőző — nézetek is, amelyek szerint a mai ember az univerzum fejlődésének végső beteljesülése). A jelen tanulmány egyik célja, hogy a nyelvfejlődés értelmezésének lehetőségét némileg tovább bővítse. Kiindulásul foglaljunk állást csak amellett, hogy a fejlődés fogalmát jogosan alkalmazzuk a nyelvre; a nyelv fejlődésén azokat a folyamatokat értjük, amelyek révén a nyelv „lépést tart" a társadalom, a kultúra, az emberi intellektus, az emberi szellemi teljesítőképesség fejlődésével. Ez alapjában véve a nyelvfejlődésnek az a filozófiai fogalma, amelyet Lukács György képvisel: ,, . . .a nyelv benső lényege szerint mindig annak a képmása és egyúttal kifejezése is, amit a nem önmegvalósítása során mindenkor ténylegesen elért."16 A „lépéstartás" tényét „a nyelv változása" néven azok sem tagadják, akik fejlődését tagadják. Ilyen értelemben — vagyis változásának a társadalmi haladástól való függése értelmében — a nyelv fejlődése szükségszerű. Szükségszerűen tartoznak tehát a nyelvhez értékek is. 2. A marxi munkaérték-elméletből kiinduló axiológiai felfogás az ember és tevékenységének objektivációja közötti szükségszerű viszonynak tekinti az értéket. Egy objektum értékének alapfeltétele az a szükséglet, amely az objektumra irányul, illetve az objektum következménye az emberre nézve. Az ember objektivációs tevékenységének szférájában levő tárgyak — a természet megmunkálásának eredményei, a szellemi termékek, a társadalmi szerveződési formák stb. — pedig föltétlenül emberi szükségletekből keletkeznek; s mivel minden emberi tevékenység objektivációs tevékenység, minden emberi, illetőleg az emberrel kapcsolatba került objektum valamilyen — pozitív vagy negatív — értékű.17 A társadalom természetes törekvése nyilvánvalóan az, hogy a maga számára pozitív értékeket hozzon létre. A nyelv ugyancsak emberi objektiváció, ezért a fenti értékelméletnek megfelelően az érték a nyelvnek is inherens tulajdonsága. (Inherens, de természetesen nem „önmagában a nyelvben levő", más rendszerektől független. Aminthogy egyetlen dolognak sem „önmagában", más dolgoktól függetlenül van értéke.) Az axiológiai értéket meg kell különböztetni a strukturális, helyi érték fogalmától, a nyelv vonatkozásában különösen a „tiszta értékrendszer" saussure-i fogalmától. Néhány elméleti munka azonban rávilágított arra, hogy a nyelvnek mint strukturális értékrendszernek emberi értékelő magatartást kifejező aspektusa is van.18 Továbbgondolva ezt az álláspontot, a funkció (függés) és az axiológiai érték általános viszonyának kérdése kerül előtérbe; ennek vonzataként pedig a nyelvnek olyan rendszerszerű szemléletére látunk lehetőséget, amely egyrészt a nyelvet strukturális értékek hálózatának tekinti, 14 Összefoglalóan 1. Greenberg i. m.; 1. még Kelemen János 19831 és 19832 . 18 Vö. KOVÁCS LÁSZLÓ 1981. 16 LUKÁCS GYÖRGY 1976. 202; 1. még uo. 190—208. 17 Vö. ÁGH ATTILA 1968; F. ROSSI-LANDI i. m.; az értékproblémáról áttekintően 1. Esztétikai Kislexikon, Kossuth 1972 és Világirodalmi Lexikon 2., Akadémiai Kiadó 1972. érték alatt. 18 FÓRIS KAROLA 1974.
