Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Honti László: Széljegyzetek instabil tövű igéink történetéhez [Randbemerkungen zur Geschichte der ungarischen Verben mit instabilem Stamm] 49

60 HONTI LÁSZLÓ Ezen igecsoportra nézve végkövetkeztetésként csak az adódhat, hogy a íi az egyik tőalternáns része, amely nem a nyelvemlékes korban, hanem azt megelőzően került oda, és legtöbbnyire teljesen hasonult a rá következő morféma mássalhangzójához, így voltaképpen az alugy, aluttam, alunnék, alunni látens d-s tövet tartalmaznak, ül. tartalmaztak, amely a nyelvterület legnagyobb részén újra megelevenedett. Kräuter amellett érvelt, hogy a HB eneyc rövid n-nel olvasandó, mert írója, ,,a ki tizenhat esetben a mai helyesirásunknál is pontosabban (vö. igg) meg tudja külömböztetni a geminált mássalhangzót az egyszerűtől, az a tizenhetikben sem fog ennéik helyett enneye-t [o: eneyc — H. L.] írni" (Kräuter 1913. 333). Akárhányszor jelölte is helyesen a HB írója a kvantitást, az még nem garancia arra, hogy egyáltalán nem tévedhetett (amint ez a mai szigorú helyesírási szabályokat jól ismerő és sokat író tollforgatóval is megesik . . .). Kräuter az eneyc > ennék geminálódást az adnék *z annék analógiájának tulajdonítja és a NySz. hydni 'hinni' adatában is ennek bizonyítékát látja. „A hol t.i. anni mellett adni is járta, ott a hinni-nek mintegy teljesebb alakja gyanánt keletkezhetett hidni, különben a következő . . . csoportba tartozó igékben is anorganikus hang előzi meg a -né, -ni képzőt ; a feküdni, aludnék alakok d-jét már a TMNy. is analógiával magyarázta" (Kräuter 1913. 333). Egytagú instabil tövű igéink feltételes módjában és főnévi igenevében ma tehát nyelvterületünk túlnyomó részén nn van : lennék, lënni, lënnëm stb. Simonyi Zsigmond ezt *wi-ből való teljes hasonulásként értékelte (1905. 252 ; de 1. Balassa—Simonyi 1895. 260). Bárczi véleménye : ,,A tenni, hinnél stb. -féle alakok nn-]e geminációval keletkezett" (1958b. 58), tehát szerinte ugyanúgy magyarázódnék, mint az alunni nn-]e. Simonyi és Kräuter nézetét ma már nem is emlegetik, Bárcziét mindmáig érvényesnek tekintik. Voltaképpen az övének felel meg Mészöly felfogása is (1. Mészöly 1956. 203, 228). Instabil tövű igéinknek csak két ilyen alakja ismeretes a kódexek előtti időszakból : HB eneyc és KTSz. l[ënni]. Az előbbit Bárczi (1982. 84) is, Benkő (1980. 47) is rövid n-nel olvassa, az utóbbit B. Lőrinczy Éva (1953. 15, 17, 99) nn-néi, ennél viszont Benkő (i. m. 51) mindkét olvasatot lehetségesnek tartja. Ezt követően csak a JókK-ből idézhetünk bőségesen ilyen adatokat a Jakab— Kiss 1978 alapján : Feltételes mód Főnévi igenév n nn n nn eszik 3 4 hisz — — — 2 iszik — — — 2 lësz — 2 20 36 tësz — 6 — 27 vesz — 3 — 4 visz 1 " l A BécsiK-ben és a MünchK-ben ezen igék alakjai nem is szerepelnek rövid w-nel (vö. Károly 1965 ; Szabó T. 1977). A JókK-ben is csak a lësz-né\ fordulnak elő n-es alakok (igenév), méghozzá az összes előfordulás több mint