Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
A NYELV ÉRTÉKEINEK KÉRDÉSÉHEZ 5 természetesen nem képeznek új logikai alapot a nyelv axiológiai problémájának megoldásához, ha nagy mértékben elősegítik és ösztönzik is megoldását, az adott esetben — mint látni fogjuk — még metodológiai mintáikkal is.7 Konkrétabban ez egyebek között azt jelenti, hogy a nyelvleírásnak lehetnek értékkérdései, amelyek megválaszolásához a ,,nemzeti kérdés" — még kevésbé egyetlen nemzeti nyelv sajátos világa — mint gondolkodási keret nem elegendő. I. Értékelméleti meggondolások A fentiekben előfeltételeztük, hogy a nyelvnek vannak inherens axiológiai értékei. De hogyan juthatunk ilyen következtetésre? A jelenleg gondolható érveket néhány deduktív és induktív meggondolás segítségével alakíthatjuk ki. 1. Néhány létkategória és társadalomelméleti fogalom szerkezete (értelmezése) különösen világosan mutatja: e fogalomrendszereket nem használhatjuk úgy a nyelvvel kapcsolatban vagy a nyelvre vonatkoztatva, hogy egyúttal ne használjuk az érték fogalmát is, mivel az érték fogalma és az előbbiek feltételezik egymást. Ilyen mindenekelőtt a társadalom fogalma. Ha a nyelvet társadalmi terméknek — a közösségi lét „termelése—újratermelése" során létrejött alkotásnak — tekintjük, már pedig annak tekintjük, akkor el kell fogadnunk, hogy a nyelv valamilyen értékviszonyban van az emberi léttel, az emberi lét szempontjából valamilyen értékkel bír. (A nyelv az ismert létfontosságú szerepet tölti be a társadalmi információ folyamataiban.) Munka—munkatárgy—munkaeszköz. Ebből a fogalomkörből az eszköz az, amely a nyelvvel kapcsolatban általánosan elfogadottá vált: a nyelv az emberi kommunikáció legfontosabb eszköze. Az eszköz és az érték összefüggésének fennállása nem kíván magyarázatot. Jóval bonyolultabb a kérdés további része: munkafolyamat vagy munkatárgy-e a nyelv (mint tevékenység és mint alakulat) ? A munka és a nyelv analógiája Hegeltől származik.8 Függetlenül attól, hogy igennel válaszolunk-e a fenti kérdésre, annak semmi akadálya, hogy a nyelvet a használati értéket létrehozó emberi tevékenység, azaz a marxi legáltalánosabb értelemben vett munka keretébe, összefüggésébe helyezzük, tudniillik a következő keretbe: ,,A munka mindenekelőtt olyan folyamat, amely az ember és a természet között megy végbe, amelyben az ember saját tettével közvetíti, szabályozza és ellenőrzi a természettel való anyagcseréjét. A természeti anyaggal az ember maga is mint természeti hatalom lép szembe. A testi mivoltához tartozó természeti erőket, karját és lábát, fejét és kezét mozgásba hozza, hogy a természeti anyagot saját élete szempontjából használható formában elsajátítsa. Miközben e mozgása által hat a rajta kívül álló természetre és megváltoztatja azt, egyúttal megváltoztatja saját természetét. Kifejleszti a benne szunnyadó képességeket, és saját uralma alá hajtja erői játékát... A munkafolyamat végén olyan eredmény jön létre, amely megkezdésekor a munkás elképzelésé' A „nemzeti kérdés" helyéről a nyelvelméletben 1. RADICS KATALIN 1979. 12—13; KELEMEN JÁNOS 1982. 8Vö. KELEMEN JÁNOS 1983 1 és 19832 .
