Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - A. Molnár Ferenc: Igei-névszói kettős (hármas) szófajúság az ősmagyar korban [Nomen-Verba im Urungarischen] 37
44 A. MOLÏfAIt FERENC 'csomó; köt'), fagy (fgr. 'sor, réteg; sodor, teker'), fáj (fgr. 'forgács; hasít, forgácsol'), mar (ur. 'darab, morzsa; szétdarabol') stb. szavak. Ezekben az ige-névszókban a névszó általában az ige eredmény tárgya, mégpedig ún. belső tárgya (mesét mesél). Valószínű, hogy számos esetben a jelentés eredetileg speciálisabb volt: 'hajfonatot von' ->'fon'. (A m. sző osztják megfelelői pl. egyes nyelvjárásokban a 'hajfonatot fon' jelentést mutatják). b) Anyag, cselekvés és annak produkálása, végzése : m. R. es 'eső ; csapadék hull' ; vog. rakw{-) 'eső ; eső esik' ; osztj. ipm(-) 'ua.' ; iesrt 'ua.' ; zürj. zer{-) 'ua.' ~ votj. zor(-) 'ua.'; cser. jür(-) 'ua.'; lp. har^ve- 'ua.'; vö. még tunguz tigde(-) 'ua.' ~ nanáj tugde{-) 'ua.' — m. fing(ik), fos(ik), hugy(ik), szar(ik) és számos rokon nyelvű megfelelőjük. Ezek közé valók még a köp, pih és lehet, hogy az ég (ige ; fgr. 'tűz ; ég'), fázik (ur. 'jégkéreg, hókéreg ; fázik, fagy'), kéj (fgr. 'dürgés ; dürrög'), küzd (ugor 'verseny, játék ; versenyez, játszik'), szalad (fgr. 'futás; fut') stb. szavak. E csoport egy részében a névszói tag az igei tag belső tárgya (köpöt köp), másutt a névszó és az ige alany—állítmányi viszonyban van (Az eső esik). c) Állapot és abba való kerülés, abban való létei : m. R. ? tel 'tele' : telik; m. töm ~ cser tern 'tele' ; zürj. tir(-) 'tele ; megtölt' <rJ> votj. tîr(-) 'ua.' ; lp. tievva(-) 'tele ; tele lenni' ; vö. még ótörök *tod(-) 'teljes, tele ; jóllakottnak, beteltnek lenni' ; mandzsu ]alu{-) 'teli, telt ; teletölt' — m. agg(ik) ~ cser. éorjgd 'öreg' ; szám. jur. puyu 'öregasszony ; öregszik' ; vö. még ótörök *qar'i(-) 'öreg; öregszik' ~oszm. qarï(-) 'öreg feleség, öreg asszony ; öregszik'; go§a 'öreg, nagy, férj ; öregszik (élőlény)'. Ebbe a csoportba sorolódnak még a R. kész 'készséges, fölkészült ; késztet, előkészít', valamint föltehetőleg vagy talán az ev 'genny' : ? N. évik 'puhul, levesedik', hárul (ur. 'görbe, ferde ; görbít, ferdít'), homlok (ur. 'hajlott; hajlik'), keshed (ugor 'sovány; lesoványodik'), meleg (ugor 'meleg; melegszik'), olvad (fgr. 'olvadt; olvad'), rokon (ur. 'közeli ; közeledik'), savanyú (ugor 'savanyú ; savanyodik'), szoros : szorul (fgr. 'szoros; szorul') stb. szavak. Ezek a nomen-verbumok az állapot és a folyamat egysége révén kapcsolódnak, a névszó az ige eredmény- vagy állapothatározója. E típusban ritkán, adott esetekben az ősmagyarban alkalmasint föl lehet tenni kétértelműséget, attól függően, hogy az állítmányt névszóinak vagy igeinek tekintjük-e, pl. : ősm. *täj8 eaßs 'a tej savanyú' vagy 'a tej savanyodik'. A vélhető esetleges kétértelműség megszüntetésére való törekvés nyilván hozzájárulhatott az ilyen ige-névszók kiveszéséhez. Az egész 1. csoport ige-névszóira jellemző, hogy az igei tagjaik többnyire intranzitívak, vagy azok voltak. 2. A cselekvés és annak kizárólagos eszköze : m. fen 'fenőkő ; élesít' ; lp. tabe t'sa 'ua.' ; votj. ser(-) 'köszörűkő; fen, köszörül'. Ide tartoznak még a gyak(ik) 'meghegyezett fa ; szúr', lep 'takaró ; takar', zúz 'zúza ; összetör', valamint föltehetőleg vagy talán a fúr (ur. 'fúró ; fúr'), mét 'egyfajta eresz tőháló' (ugor 'egy hálóféle; hálót kivet'), vés (fgr. 'kés; vág') stb. szavak. Az előbbi nomen-verbumokban az ige és a névszó között állítmány és eszközhatározó viszonya áll fenn. Leginkább ezekhez kapcsolódhat(ott) tárgy. Mind az 1., mind a 2. csoport ige-névszói általában konkrét jelentésűek, számos speciális értelmű van köztük, és még több lehetett. Tendenciaszerű változásnak látszik ugyanis, hogy a nyelvi (és társadalmi) fejlődéssel, a szókincs bővülésével az absztrakció szerepe megnő, s a speciális jelentésű tőszavak
