Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - A. Molnár Ferenc: Igei-névszói kettős (hármas) szófajúság az ősmagyar korban [Nomen-Verba im Urungarischen] 37

IGEI-NÉVSZÓI KETTŐS SZÓFAJŰSÍG 45 általában visszaszorulnak. A pl. eredetileg csak 'hajfonatot fon' vagy 'fenőkővel fen' értelmű igék jelentése kitágul, és már más dolgok fonására vagy más eszközzel való fenésre is vonatkoznak. Ugyanígy, mondjuk az egyes hálófajták és a velük való halászás speciális, adott esetben ige-névszói elnevezései (a vogulból pl. három ilyen adatolt) helyett még inkább az összetett, a képzett szavak vagy a körülírásos kifejezések terjednek el: mét :> métháló; méthálóval halászik stb. így az ige-névszók névszói és igei tagja közti igen szoros szemantikai kapcsolat meglazul, ami szintén sietteti pusztulásukat, és kevésbé nyújt lehetőséget újabbak keletkezésére. Természetesen az igéknek és névszóknak messze legnagyobb része kívül marad az ige-névszó kategórián. Ige-névszók a nyelvileg, szemantikailag lehetséges helyzeteknek is csak kisebb részében jönnek létre, keletkeznek vagy maradnak meg, nyelvenként, nyelvjárásonként és időben részben különböző mértékben és esetekben. A bemutatott jelentéstani típusokra, noha nem kizárólagos érvényűek, azért is jó figyelemmel lenni, mert bizonyos vitás esetekben valószínűsíthetik vagy megkérdőjelezhetik egy-egy szó nomen-verbum voltát. így pl. a lo(m)b (: > lobog) hajdani föltett kettős szófajúságát támogatja az osztj. ëdk 'sűrű erdő, dús lombú fa ; összekeveredik, összekuszálódik' ige-névszó. A rokon nyelvekben — mint az egyes szemantikai csoportok példái is mutatták — számos etimológiailag nem összefüggő, de azonos jelentésű igenévszó van. Ezek jórészt az illető nyelvek önálló életében keletkezhettek. A jelentéstani viszonyok igen erős szerepét látva, azt a lehetőséget is figyelembe kell tehát venni, hogy etimológiailag összetartozó ige-névszókban — elsősorban ha az etimológia kevés tagból áll — az ige-névszó jelleg az egyes nyelvekben külön, párhuzamosan szintén kialakulhatott. Tipológiai megjegyzések Az ige-névszók megléte az uráli és altáji nyelveknek közös tipológiai sajátossága. Vannak azonban hasonló jelenségek pl. a dravidában és egyes paleoszibériai, valamint indián nyelvekben is. Mindenesetre látható, hogy a kérdés tanulmányozásakor az altáji és az uráli nyelvek kapcsolata, az areális vonatkozások, valamint a szubsztrátum problémája sem hagyhatók figyelmen kívül. A nomen-verbumok száma ma (általában) jóval nagyobb azokban a finnugor nyelvekben, amelyek az altáji nyelvekkel érintkeznek és (vagy) az adott areában élnek. A vogul és osztják nyelvből adatolható ige-névszók száma fejenként százhúsz, a zűrjéből és a votjákból Mmutathatóké pedig száz-száz körül van. Egy jó részük azonban nem ősi eredetű, néhányuk pedig láthatóan újabb belső keletkezésű vagy jövevényszó. Az altáji nyelvek közül a legtöbb ige-névszó a tunguz nyelvekben található, ahol jóval gyakrabban fordulnak elő, mint az uráli nyelvekben. Amint az ősmagyar ezeknek a nyelveknek az areájából kikerült, az igenévszók meglétének tipológiai jegye nyilván meggyengült benne. E téren a döntő tény azonban természetesen az igésítő képzők megjelenése volt, ami