Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - A. Molnár Ferenc: Igei-névszói kettős (hármas) szófajúság az ősmagyar korban [Nomen-Verba im Urungarischen] 37

IGEI-NÉVSZÓI KETTŐS SZÓFAJŰSÁG 43 A számos megfelelő vagy jelentéstani okok miatt kevéssé hihető, hogy ezekben a magyar őrizte meg az eredeti állapotot. Ekkor alakulhatott ki a vagy 'van' létige névszói 'ami van, vagyon' jelentése is, alkalmasint török befolyásra (vö. középtörök *bar 'ua.'). Török hatásra talán a tel(ik) és az agg(ik) igenévszóvá válásában szintén gondolhatunk (vö. ui. 44). A magyarban az ige és a névszó közti szófaj váltásra jó lehetőséget nyújtott, és egyben annak oka is volt a névszói állítmány megléte és az a tény, hogy a névszók alapalakja az egyes számú nominativus, az igéké pedig az egyes szám 3. sz.-ű általános ragozású alak : Az erdőben lak (van) -*• (ő) az erdőben lak(ik) ; Ott es(ik) —*• Ott es 'eső' (van) ; A férfi halász ;£ A férfi halász(ik). A (késői) ősmagyar nyelv ige-névszói a két tag alaki szembenállása szerint a következő csoportokat mutatják : 1. Névszói alapalak : igei alapalak (fagy, les, nyom; csillag, követ stb.). 2. Névszói alapalak : -ik raggal ellátott igei alapalak (lak : lakik, ok : okik; villám : villámik stb.). Az eredetileg azonos két kategória nem válik el élesen, mert a 2. csoport sok igéje -ik rag nélkül szintén előfordul. Nyelvemlékeinkben már nem ige-névszók, de esetenként ősmagyar nomen-verbumok folytatói lehetnek az alábbi megfeleléseket mutató szópárok : 1. A névszói alapalak és az ige fiktív töve egyezik (dob : dobog, lap : lappang, lomb : lobog stb.). 2. A névszó fiktív töve és az igei alapalak egyezik (falka : fal). 3. A névszói és az igei tag fiktív töve egyezik (szoros : szorul, szorong; üreg, üres : ürül, ürít stb.). Az ige-névszók jelentéstani csoportjai Mind az uráli, mind az altáji nyelvek azt mutatják, hogy a nomenverbumok kérdésének erős jelentéstani vonatkozásai vannak. E nyelveknek, köztük az ősmagyarnak az ige-névszói többnyire elemi fogalmakat, jelenségeket fejeznek ki. Az alábbiakban a mai uráli és esetenként az altáji nyelvekből azonos vagy igen hasonló jelentésű ige-névszók láthatók, velük együtt vagy utánuk pedig az egyes szemantikai csoportokba tartozó, besorolható (föltehető) ősmagyar nomen-verbumok mai leszármazottjai. Az ige-névszókban a kétértékű igei és névszói tő között szoros szemantikai kapcsolat és a következő főbb viszonyok találhatók : 1. Sajátos cselekvés, történés és annak egyidejű eredménye a) tárgy, dolog, szellemi produktum és annak elkészítése, létrehozása : m. ágy 'fekvőhely' ; N. 'gabonát a szérűn elterít' ; cser. ßaM{-) 'fekvőhelyül szolgáló leterített hely ; leterít' — m. sző ~ vog. say{-) 'hajfonat ; fon' ~ osztj. seu{-) 'ua.' — m. mese ~ osztj. monf(-) 'mese; mesél'; osztj. möppte 'rejtvény, találós kérdés' : mopptd- 'megfejt, rejtvényt fölad' ? ~ zürj. moid(-) 'mese; mesél' (>vog. moit[-] 'ua.'), votj. mod{-) 'találós mese; mesél, találós mesét fölad' ; vog. amié 'találós kérdés' : ämsi 'találós kérdést tesz föl, illetve megfejt' (< tatár, vö. ämäl 'mód, eszköz, ravaszság') ; vö. még nanáj nir\man{-) 'mese; mesél', lamut henüken(-) 'találós kérdés; találós kérdést megfejt', nemkän(-) 'mese ; mesél'. Ide tartoznak, illetve tartozhatnak még a fagy, fal (ige), hurut 'köhögés; köhög', nyom, zavar, illetve a csomó (fgr.