Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: A Kalevala – egy 19. századi nemzeti eposz [The Kalevala – A National Epos from the 19th Century] 418
422 VOIGT VILMOS Egy másik kérdés, amelyet a finn folklorisztika szinte kezdeteitől fogva vizsgált a Kalevalával kapcsolatban, az eposz eredeti helyének keresése volt. Maga Lönnrot inkább karjalainak tekintette, noha egyszersmind finn-nek is tartja az eposzt. Terepmunkája színhelyeinek ismeretében azt is tudjuk, hogy Karjala nyugati, leginkább finn jellegű részéről származtak azok a benyomásai, amelyek alapján az egész eposz terve felsejlett előtte.17 A Kalevala e tekintetben is nemzeti eposznak nevezhető, és ez a minősítés úgy is érthető, hogy az egyes motívumok vagy akár epizódok a legkülönbözőbb helyi eredetűek lehetnek. Az is jól érthető, hogy a finn kutatók és általában a forrásokhoz közel jutott szakemberek a finn vonásokat hangsúlyozták a Kalevala létrejöttében. Ezzel kapcsolatban azonban nyomatékosan szeretném kiemelni, hogy a Kalevala egyszerre egyetemes eposz is, egy a 19. századi nemzeti eposzok közül, amely fogantatásának pillanata óta a nagy eposzok sorozatába illeszkedik. Gazdag adattárunk van e felismerés bizonyítására, most csupán a legkorábbi és legfontosabb dokumentumokat idézzük.18 ritka, hogy szakértő ír a Kalevaláról, illetve az ezt körülvevő folklórról. Zsirmunszkij ilyen érdeklődése közismert, kár, hogy összegyűjtött írásainak két ide vágó kötetéből, tematikai okok miatt kimaradt éppen Kalevala-értelmezése, ós csupán a finn iskolával elméleti módon disputáló írásai kaptak helyet: V. M. Zsirmunszkij, Izbrannie trudi. — Tjurkszkij geroicseszkij eposz. Leningrad 1974. — Szravnitelnoe Üteraturovegyeoije. Vosztok i Zapad. Leningrad 1979. Tanítványa, Je. M. Meletyinszkij viszont képviseli az ő eredményeit is: Proiszhozsgyenije geroicseszkogo eposza. Moszkva 1963. 95—156. Az amerikai közvéleményt pontosan tájékoztatja Felix J. Oinas, The Balto-Finnic Epics. In: Heroic Epie and Saga. An Introduction to the World's Great Folk Epics. Edited by Felix J. Oinas. Bloomington—London 1978. 286—309. Mind anyagában, mind kommentár jaiban igen pontos és gondolatébresztő: Finnish Folk Poetry. Epic. Edited and translated by Matti Kuusi, Keith Bosley, Michael Branch. Helsinki 1977. Igen tanulságos megjegyezni, hogy minden magyarországi népszerűsége ellenére sincs a Kalevalának igazán jó és részletes magyar tárgyalása, bemutatása. Feltűnő, hogy Szász Károly, A világirodalom nagy eposzai c. könyvében csupán a középkor naiv epikái c. rész ,,toldalék"-ában (II. kötet. Budapest 1882. 328—334) igen röviden és nem túl lelkesülten foglalkozik a finn-észt epika kérdéseivel. Annál lelkesebb és megbízhatóbb Bán Aladár áttekintése a Heinrich Gusztáv szerkesztette Egyetemes irodalomtörténet (IV. kötet. Budapest 1911. 71—87) hasábjain. A magam folklorisztikai-történeti megoldási javaslatait összegezhettem: A balti-finn népek folklórja mint az európai folklór része. I—II. Ethnographia 78 (1967): 406—437, és 79 (1968): 37—61. Más, idevágó tanulmányaim és hasonló áttekintések olvashatók az Artes Populäres 6. (1980) számában, amely az 1980-as turkui V. Nemzetközi Finnugor Kongresszus tiszteletére készült. 17 Ugy köztudott, hogy a Kalevala-költészet vándorlás útján való keletkezését először 1873-ban, a Suomen Kuvalehti hasábjain A. A. Borenius vetette fel (Missä Kalevala on syntynyt), azonban e probléma ekkor már másokat is érdekelt, lásd például Julius Krohn több cikkét, így Väinämöisen ja Lemminkäisen asunnoista sekä Kalevalán runoin syntymäpaikoista (Kirjallinen Kuukauslehti 1869), vagy Wirolaiset ja ylimalkaan Länsi-suomalaiset aineet Kalevalassa (Suomi 1872). Legutóbb Väinö Kaukonen jelentette meg a Lönnrot bejárta helyek újrakutatásakor készített fényképeket, utalva a régebbi adatgyűjtésekre is: Kansanrunon Kauko-Karjala ja Kalevalán synty. Porvoo 1984. Lönnrot útjairól még mindig a legjobb áttekintés: Elias Lönnrot, Matkat. 1828—1844. Espoo 1980. Lönnrot életművéről és ennek térben meg időben való elhelyezéséről, bizonyos művelődéstörténeti háttérrel is lásd a régebbi irodalomra is esetenként utaló legújabb gyűjteményes kötetet: Lönnrotin aika. Kalevalaseuran vuosikirja 64 (1984), tóim.: Pekka Laaksonen. 18 Lönnrot leveleinek adatai voltaképpen már a korábbi publikációkban is hozzáférhetők voltak, lásd pl. Aarne Anttila, Elias Lönnrot. Elämä ja toiminta. I—II. Helsinki 1931—1935. Kaukonen monográfiája (Lönnrot ja Kalevala. Helsinki 1979) is megfelelő módon idézi ezeket. Ezért is csupán közvetve utalok forrásaimra. A svéd eredetiket publikálta Jenny af Forseiles, Elias Lönnrots svenska skrifter. II. Helsingfors 1911.
