Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: A Kalevala – egy 19. századi nemzeti eposz [The Kalevala – A National Epos from the 19th Century] 418

A KALEVALA - EGY 19. SZÁZADI NEMZETI EPOSZ 423 1833. december 3-án, Henrik Cajanderhez intézett levelében Lömirot beszámol korábbi kutatóútjáról, valamint az akkori télre tervezett további kutatóútjáról, amelyet nem akar befejezni mielőtt ,,egy fél-Homérosznyi" anyagot nem sikerül feljegyeznie (och icke upphöra förr med samlandet an jag af dessa dikter far en samling, som svarar emot 1/2 Homerus). E mondatban a samling megnevezés és Homérosz neve egyaránt árulkodik, mutatja, hogy Lönnrot milyen példaképre gondol. Egy nem sokkal későbbi levelében, amelyet 1834. február 6-án a Finn Irodalmi Társaság elnökéhez intézett, anyagát az izlandi Eddához hasonlítja, és olyan módon kívánja ezt elrendezni, ahogy az Edda-dalokat csoportosították (,,att ordna dem tili ett helt sammanhängande för att derigenom uti Finska Mythologien fâ nâgot motsvarande den Isländska Eddán"). Később ugyanebben a levélben a gót népek Edda-alkotásával, a görög és római irodalmi törekvésekkel, Homérosszal és Hésziodosszal veti össze a maga munkáját (,,värderes lika högt som de Göthiska folkslagen Eddán eller hos Greker och Romare, om ej Homerus sa átminstone Hesiodus', Lönnrot 1911. 170, 186—7). Ismeretes, ugyanez a tág kitekintés jellemzi a régi Kalevala ilőszavát, amely 1835. február 28-án, Kajaaniban kelt. Lönnrot tehát akkor, amikor negyedik gyűjtőútja (1833. szeptember 9—28.) végén a régi Kalevala formájában látja eposzának körvonalait, ezt rögtön a többi európai eposz sorába illeszti. Attól azonban, hogy Lönnrot maga egy eposznak tartotta összeállítását, még nem következik, hogy mások is ugyanezt a véleményt osztották volna. Pontosabban szólva nem következik automatikusan a kortársak egyetértése. Gyakorlatilag azonban ez a felfogás volt a köz véleménye, mind Finnországban, mind Európa-szerte. 1845-ben, a régi Kalevaláról írott bírálatában Robert Tengström (a Fosterländskt Album I. kötetének hasábjain) azt írja, hogy a Kalevalát rangsorban megelőzi az Iliász és az Odüsszeia, viszont ő előzi meg az ossziáni dalokat, a Nibelungen-éneket és az Eddát. Ugyanebben a folyóiratban tették közzé a finnek Jacob Grimm 1845. március 13-án a berlini Királyi Akadémián tartott előadásának (Über das finnische Epos) svéd nyelvű rövidített fordítását is. Ebben megint azt olvashatjuk, hogy a Kalevala összevethető a Nibelung-énekkel, az Eddával, Homérosszal, Ossiannal. Minthogy biztosan tudjuk, Lönnrot maga is ismerte e megnyilatkozásokat, még a végleges, 1849-es Kalevala megfogalmazása előtt, annak kialakításakor ezt az elvet követte—egészen az olyan apróságokig, mint az énekekre beosztás, ezeknél viszont cím meg nem adása, az egyszavas költeménycím, a mindvégig azonosnak tekinthető verssoronkénti metrika, stb.,—amelyek nyilvánvalóan Homérosz (és utánzói) utánzása. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a Kalevalát így értelmezik mindjárt megismerése óta Magyarországon is. Úgy tudjuk, 1835-től kezdve vannak szórványos híradások a magyar sajtóban a finn népköltési gyűjtésről, Lönnrotról és művéről. Az első fontos személyiség, aki megismeri a Kalevalát, Reguly Antal volt. ö is rögtön Homérosz mellé helyezi a régi Kalevala eposzát. 1839-ben érkezik Finnországba, és mai ismereteink szerint 1840 őszén Vaasában készítette első Kalevala-fordításait, mégpedig minden valószínűség szerint E. A. Ingman közreműködésével.19

Erik Alexander Ingman sokoldalú tudós, a finn—magyar barátság első jelentős képviselője. O az elsők egyike, aki 19 Korábbi idevágó dolgozatának eredményeit is összegezi A. Molnár Ferenc, Ki fordította le először svédre a Régi Kalevala 29. énekét? NyK 85 (1983): 401—403.