Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: A Kalevala – egy 19. századi nemzeti eposz [The Kalevala – A National Epos from the 19th Century] 418
A KALEVALA - EGY 19. SZÁZADI NEMZETI EPOSZ 421 alatt áll.11 Ujabb kutatások eredménye az, hogy ma már tudjuk, számos kis finnugor nép értelmisége körében és által éppen a Kalevala mintájára készültek hasonló „nemzeti" eposzok, olykor a 20. században, anakronizmusukban is beszédes módon.12 Csak egyik oldalról tekinthető anekdotikus ténynek, hogy a harmadik világban, például Afrikában a Kalevala ilyen eposzi hatása napjainkig megfigyelhető.13 Ganander 1789-es Mythologia Eennica kötetétől napjainkig majd két évszázados hagyománya van e finn népi epika vizsgálatának és hatásának, ám mindez nem fedi el, inkább csak kiemeli a tényt, hogy a Kalevala e folyamat közepén álló, tipikusan 19. századi nemzeti eposz.14 Természetes, hogy elsősorban finn kutatók foglalkoztak azzal a kérdéssel, miképp illeszthető a Kalevala alapjául szolgáló népköltési szövegek összegyűjtése, majd különböző kiadásokba egyesítése.15 Munkáikból jól látható az a törekvés, amely LÖnnrot és kortársai életművét vezérelte: egy korabeli, vagyis a 19. század közepére jellemző nagyszabású nemzeti alkotás létrehozása. Ennek ismerjük még klasszicista elemeit, zömmel azonban egy romantikus költői ideál lebegett Lönnrot szeme előtt. Ez megmagyarázza, hogy a Kalevala mennyire epizodikus jellegű, olykor szinte dalciklusra emlékeztet, amelynek szerkezeti nagy-íve a világ kezdetétől a pogány világ végéig ér el, vagyis nem egyetlen nagyszabású csata körül bonyolódik, hanem egy nem-epikai szerkezetet követ. A tipológiai jellegű eposz-kutatás ezt a megoldást az archaikus epika megnyilvánulásának tartja, és jellemző vonásnak tekinti, hogy a Kalevala alapjául szolgáló epikus anyagban nem a harci cselekmények dominálnak, hanem az archaikus vadászat (sítalpas szarvas-üldözés), a kovácsmesterség eredményei, a sampo előállítása és visszaszerzése körül zajló bonyodalmak, stb. Ez a „békés", „munkajellegű" epika nem Lönnrot találmánya, hanem már az eredeti epikus énekekben jól megfigyelhető vonás, mégis más Lönnrot eposzi elmélete és a finn epikus költészet eredeti szerkesztése.16 11 Az általában használható kiadás, összehasonlító kutatások számára (noha csak orosz szöveggel): Lacspleszisz. Latisszkij eposz, voszszozdannij po narodnimpredanyijam. Moszkva 1975. Izd. podgotovü: Ja. Ja. Rudzitisz. (Eposz narodov SzSzSzR). Itt némi keresés után megtalálhatók az eredeti (lett) adatok is. 12 L. erről Domokos Péter tanulmányát az 1985 februárvégén tartott turkui eposzkutató konferenciára. A dolgozat magyar szövege gyakorlatilag azonos könyve (A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása. Budapest 1985). Az eposz, mint kiemelkedő fontosságú reprezantatív műfaj az uráli népek életében és műveltségében c. fejezetével (118—127). 13 Erről tanúskodik például Alpha A. Diallo 1983-as nyugat-afrikai (fulani) Kalevala-fordítása, amely Magyarországon készült, és inkább a magyar fordításokból, mint a finn eredetiből származik. 14 Az előbbiekben is, a következőkben még inkább a turkui Kalevala and the World's Epics c. konferenciára készített dolgozatom (Attempts toward Epics in 19th Century Europe) eredményeit foglalom össze rövidítve, ezért a forráshivatkozásokat csak a legszükségesebb esetekben adom meg. 15 Elsősorban A. R. Niemi, majd a maga ilyen korábbi tanulmányait összegezi Kaukonen idézett monográfiájában. 16 Többféle elképzelés is ismert a kalevalai költészet jellemzéséről. Magától értetődő módon kompromisszumot ad a történeti rétegek és főbb ellemzőik tekintetében a finn irodalomtörténet első kötetében található összegezés: Matti Kuusi fejezetei (Varhaiskalevalainen runous — Sydänkalevalainen epiikka ja lyriikka — Keskiajan kalevalainen runous — Myöhäiskalevalainen runous). In: Suomen kirjallisuus. I. Kirjoittamaton kirjallisuus. Tóim.: Matti Kuusi. Helsinki 1963. 129—417, 624—630, részletes irodalommal. V. Ja. Jevszejev áttekintése igen szigorúan társadalomtörténeti jellegű volt: Isztoricseszkie osznovi karelofinszkogo eposza. I—II. Moszkva—Leningrad 1957—1960. Ennél kevésbé merev és más műfajok történetiségére is utal: V. Ja. Jevszejev, Karelszkij folklór v isztoricseszkom oszvescsenii. Leningrad 1968. A nemzetközi kézikönyvekben igazán 9*
