Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: A Kalevala – egy 19. századi nemzeti eposz [The Kalevala – A National Epos from the 19th Century] 418
420 VOIGT VILMOS napjának tekinthető.7 Több évtizedes folyamatként is egyetlen egységet alkot, a különböző finn tájakról származó részek egymásmellettiségében is nemzeti egységet képvisel. Szerencsés módon több tudomány is jelen van születésekor, pontosabban szólva már fogantatása idején is. Löhnrot 1827-es egyetemi pályadolgozata Dissertatio Academica De Väinämöine priscorum Fennorum numine voltaképpen tudományos munka, és 1835. február 28-ig, a „régi" Kalevala (Kalevala taikka Wanhoja Karj alán Runoja) előszavának aláírásáig is egyaránt közöl népköltési gyűjteményeket, tudományos dolgozatokat, esztétikai vagy történeti áttekintéseket. Az 1849-es második kiadás megszületése, a teljes, „végleges" Kalevala megjelenése sem vet véget e költői és tudományos alkotófolyamatnak. Ma már tudjuk, hogy maga Lönnrot is tovább dolgozott a szövegeken, a kultúrpolitikusok és művelődéstörténészek pedig új meg új szempontokból méltatták az eposzt. Ugyanakkor a tudományos kutatás mindvégig behatóan foglalkozott a Kalevalával és a körötte levő eredeti népköltészettel. Jellemzőnek és a finn tudomány sokszor méltán megcsodált tisztességes józansága szép bizonyítékának tartjuk, hogy amikor Julius Krohn (a helsinki egyetemen előbb a finn nyelv és irodalom docense, majd lektora, 1885-től kezdve pedig professzora is) elkészíti a maga magisztrális munkáját Suomalaisen kirjallisuuden história. I. Kalevala8 címmel, a később világhírűvé váló finn un. földrajz-történeti irányzatának egyik talpkövét,9 ebben a Kalevala iránt legalább ugyanannyi szeretet, mint amennyi kritikai, olykor a szőrszálhasogatásig menő és pedáns tudós kritikai megjegyzés nyilvánul meg. A világ legrégibb folklorisztikai professzurájának tartott tanszék centenáriumán illő megjegyezni, hogy a Kalevala létrejöttét voltaképpen Krohn könyve, valamint a Suomen Kansan Vanhat Runot 33 kötete (1908—1948) fejezi be, világviszonylatban is egyedülálló módon biztosítva az átmenetet a nemzeti eposz létrehozatala, a folklorisztikai kutatás megalapozása, sőt később a hazai irodalomtörténet kiépítése között.10 Közismert tény, hogy a Kalevala a maga létrejötte után milyen nagy mértékben befolyásolta a nemzeti eposzok és a nemzeti identitás kifejlesztését. Legközvetlenebb hatása az észt eposz, a Kalevipoeg (1857—1861) létrejöttére volt. Kevéssé köztudott, hogy ez a hatás dél felé folytatódott és a lett eposzteremtés (Andrejs Pumpurs: Läöplesis, 1888) közvetlenül is ennek a hatása 7 A finn művelődéstörténet és irodalomtörténet jól ismeri ezt a szempontot, amint ez kéziköyveiből igazolható. L. legutóbb Päiviö Tommila—AimoReitala—Veikko Kallio, Soumen kulttuurihistoria. II. Porvoo 1980., különösen Matti Klinge és Lauri Honko írásait. A Kalevala létrejöttének közvetlen eseményeit jól mutatja be Väinö Kaukonen több műve, legutóbb Lönnrot ja Kalevala c. monográfiája (Helsinki 1979), amelynek 1983-as magyar fordítását a 6. jegyzetben idéztem. Folklórtörténeti szempontból foglalkoztam e kérdéssel, utalva a hasonló eposz-teremtési kísérletekre: A folklór esztétikájához. Budapest 1972. 146—148. (Az egyéb, hasonló törekvésekről előbb és később is, úgyhogy ezek adatait itt nem is kell említenem.) 8 A finn folklorisztika tudománytörténetei részletesen foglalkoznak ez eseménnyel. L. például: Jouko Hautala, Suomalainen kansanrunoudentutkimus. Helsinki 1954. 187—189, és egyebütt. 9 Erről 1. Kaarle Krohn, Die folkloristische Arbeitsmethode. Oslo 1926.; részleges magyar fordítása tanszéki kiadványunkban: A folklorisztika munkamódszere címmel jelent meg. (Folcloristica 2—3 (1978): 8—69.) 10 Tudomásom szerint eddig még nem ünnepelték vagy méltatták e folklór tanszék centenáriumát, amely pedig ritka alkalom lenne.
