Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: A Kalevala – egy 19. századi nemzeti eposz [The Kalevala – A National Epos from the 19th Century] 418

A Kalevala — egy 19. századi nemzeti eposz A nagy hőseposzoknak két korszaka van, egy formatív periódus, amikor létrejöttek — valamint egy affirmativ periódus, amikor feltárják és a nemzeti kultúra sarokkövévé teszik őket. Az előző szakasz a sokak, legkivált az angol klasszikus filológia által ,,heroic age"-nek nevezett időszak, társadalomtörténeti szempontból a barbárság, a katonai demokrácia, vagy akár éppen az osztálytársadalomba való átmenet periódusa.1 A második, legalábbis az európai tudományosságban vitathatatlanul a 19. század. Voltaképpen ismertek az ún. homéroszi kérdés előzményei, epikus szövegeket jegyeztek le és adtak ki korábban is, mégis Fr. A. Wolf 1795-ös Prolegomena ad Homerum c. értekezése az az elméleti nyitány, amely a múlt század eposz-keresését és eposz-értelmezését megindítja.2 Ekkor foglalkozik a kutatás a régi dán hősi balladákkal, az Eddával ós utánozza ezt mondjuk Tegnér költészetében, ekkor jelenik meg az Igor-ének és a bilinák vizsgálata, kerül az európai értelmiség asztalára sok délszláv epikus szöveg, érdekli több nemzedéket is az úgynevezett ossianizmus áramlata. Ez évszázad indítja el Radloff magisztrális munkájában a török népek epikus szövegeinek kiadását,3

ekkor készülnek a koraközépkori cseh epika hamisítványai, és az évszázad végére nemcsak a román királynő, Carmen Sylva készíti el a maga Meister Manole című drámáját,4 1 E

témakör mindmáig klasszikus áttekintése: K. M. Chadwick — N. K. Chadwick, The Growth of Literature. I—III. London 1932—1940. A „hősi korszak" fogalmának részletes megfogalmazója C. M. Bowra, Heroic Poetry. London 1952. Annak idején a szovjet folklorisztika klasszikusai többször is érintették e témakört. V. M. Zsirmunszkij, Narodnij geroicseszkij eposz (Leningrad 1962) és E. M. Meletyinszkij, Proiszhozsdenyije geroicseszkogo eposza. Rannie forrni i arhaicseszkie pamjatnyiki (Moszkva 1963) foglalkozott a kérdés elméleti összefüggéseivel. Zsirmunszkij későbbi munkáiban viszont már inkább a leíró-filológiai apparátus, mint az elméleti általánosítás az uralkodó. L. (a korábbi irodalomra való bőséges utalásokkal is) V. M. Zsirmunszkij, Tjurkszkij geroicseszkij eposz. Leningrad 1974. 2 Erről nemzetközi méretekben

is egyedülállóan világos áttekintés, Marót Károly, Homeros ,,a legrégibb és legjobb". Budapest 1948., különösen 50—52. Marót itt utal Wolf igazán kevéssé ismert, 1797. április 28-án kelt, Schillerhez írott levelére, amelyben az eposzi egység és kompozíció kérdésében a köztudat által neki tulajdonítottnál jóval józanabb és számunkra is meggyőzőbb elveket vall: az Iliászról és az Odysszeiáról szólván ezt hangsúlyozva „beide [sind] vüleicht weit vollkommener organisiert, als man denkt" (Idézi Marót 52). 3 W. W. Radloff, Proben der Volksliteratur der türkischen Stämme. I—X. St. Petersburg 1866—1904. Meg kell jegyeznünk, hogy e mű értékelése, sőt hivatkozásmódja is eltér a mai szovjet és külföldi kutatásában. A magyar tudománytörténet adóssága, hogy nem foglalkozott például Kunos Ignácnak e kiadványsorozatban való szerepével. 4 Elisabeth Wied hercegnő (1843—1916) — a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem elődjének bölcsészettudományi díszdoktora —drámáját 1892-ben mutatta be a bécsi Burgtheater. Ő egyébként tevékeny részt vállalt a román népköltészet gyűjtésére és feldolgozására irányuló törekvésekben.