Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

414 SZÍJ ENIKŐ A Kalevala lassan már nemcsak a finnek, hanem a finnugorság szimbólumává kezdett válni. A Kalevalához hasonló népköltészetünk nem lévén, írta Vikár Béla a „Kullervó énekei" előszavában, ,,miért ne pótolnék e részbeli szegénységünket a rokon nép kincseinek dús garmadájából ! Miért ne fűzögetnők ismét össze az évezrek előtt megszakadt közösséget, melyről a nyelv tanúskodik, a költészet aranyszálaival !"72

így gondolkodhattak az észtek is, és ,,az első észt nyelvű dalgyűjtemény[nek], mely magyar dalokat tartalmaz [a] Kalevala konserdilaulud (Kalevala hangversenydalok)" címet adták.73

Az 1928-as budapesti finnugor kultúrkongresszuson a 86. évében járó Matjoi Plattonen suistamoi kalevalai énekmondó szereplése számított különlegességnek: a finn őskultúrát mutatta be.74

A finn—magyar kapcsolatok ügyének nagy kára származott abból, hogy a finnugor nyelvrokonságot egyesek összetévesztették a turáni faj rokonsággal, a Kalevalát a „turániak nemeslevélé"-nek kintettétek.75 De miként Fábián István fordította: ,,Az idők előbbre mennek Az évek tovább haladnak Az új nap ragyogásánál Az új holdnak fénylésénél — " a háború utáni kapcsolatok újrakezdését is a Kalevala könnyítette meg: 1949-ben az Új Kalevala 100 éves évfordulóján magyar tudósok is részt vettek (Beké Ödön és Lakó György személyében), és 1953-ban első finn tudós vendégünk az a Väinö Kaukonen volt, akinek „A Kalevala születése" című könyve nemrégiben tüneményes gyorsasággal tűnt el a könyvesboltokból.76 Legújabbkori kapcsolataink mérföldkövének bizonyult az 1970. esztendő. Ekkor vágtak ki Finnország féltve őrzött erdeiből 80 nyírfát a magyarok Kalevalája kedvéért. Ennyi kellett ugyanis díszletnek aThália Színház emlékezetes helsinki Kalevala-előadásához. Ekkor már látnivaló volt, hogy a Vikár-fordítás fölött is előrehaladt az idő. Felfrissítése Képes Géza fordításrészleteinek felhasználásával történt — páratlan sikerrel. A korabeli finn sajtó szerint maguk a 72 59. jegyzet i. m. 8. L. még JSFOu. 21/6(1903):

9—17. Esimiehen, professori O. Donnerin alkajaispuhe SUS:n vuosikokouksessa 2. 12. 1902. 10. old.: „Myöskin Július Krohnilla oli se käsitys, että Kalevalassa on osia, joiden ei ankarinkaan tutkimus voi kieltää olevan Suomalais-ugrilaisten, jopa Ural-altailaistenkin yhteistä omaisuutta . . .". J. Krohn Castrén nézetét képviselte (1. uott). 73 Dr. "Virányi Elemér, Észt—magyar művelődéstörténeti kapcsolatok. Fenno-Ugrica III. Budapest 1931. 243—259; 257. 74 Matjoi Plattonen (1843—1928). Róla is: Martti Haavio, Viimeiset runonlaulajat. 19482

;KSV 16(1936): 231 fénykép az 1935-ös jubileumon felavatott, Alpo Sailo készítette sírkövéről; uo. 299: 1920-ban néprajzi film készült róla, 1928-ban Budapesten járt. L. még Uusi Tietosanakirja. Helsinki 1967.2 75 12. jegyzet i. m. 76. 76 Barátok — rokonok. Európa, Budapest 1984. 296; Väinö Kaukonen, A Kalevala és alapjai. Előadás a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály 1953. IX. 29-én tartott felolvasó ülésén. NylOK 5(1954): 27—38; Uő, 32. jegyzet i. m.; Lőrincz Éva, A finn és a magyar Kalevala. Beszélgetés Kaukonen professzorral. Magyar Nemzet 1984. febr. 28. 6. old.