Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

408 SZÍJ ENIKŐ jó 200 ( !) oldallal odébb — elmond. Joggal gondolhatunk arra, hogy azért nem, mert közismert dolgoknak tartotta őket. Magától Ilmerinen Zeneidától megtudjuk, hogy a kalevaine „Suomaleine [sic] nyelven . . . egy leány, akinek, mikor született, még volt hazája, és most már nincs; akinek a nemzete még akkor Suomalain volt, s most már úgy hívják, hogy ,,finn", ,,csud". ... A hősnő nem akar szabadulni emlékeitől, melyek „az Imatra-zuhatag morajával együtt dönögnek örökké" a lelkében: ,,. . . nem tudom én elfelejteni a mohifedte sziklákat, az óvilág legrégibb bérceit, a finn rónák délibábját, a piros tetejű házakat, a mestergerendáról lefüggő, kötélre fűzött kenyereket; a Kalevala ősregéit s a nemzet szabadságát . . .". Ilmerinen Zeneida valóban hallhatott apjától ősregéket, de a Kalevala szó használatával Jókai a jövendőről emlékezett, hiszen a Kalevala mint fogalom 1825-ben ismeretlen volt ! A Kalevala helynevet 1834. ápr. 24-én jegyezte föl Lönnrot — először és egyetlen alkalommal ! 1834. május 3-án egy levelében fordul elő a Kaleva [sic !] szó címjelöltként, és csak az utolsó percben, 1835 februárjában kötött ki a Kalevala cím mellett !43 S miközben jókat mosolygunk a finn rónák délibábján, elgondolkodhatunk azon is, hogy a cári birodalom autonóm Finn Nagyhercegségének lakói 1825-ben mily mértékben nevezhetők n e m z e tnek.44 Ehhez néhány évtizedre, Juhana Vilhelm Snellman életművére és a Kalevalára is szükség volt ! Jókai minden bizonnyal nemcsak a Kalevalát, hanem a finnek helyzetét isismerte, hiszen mindaz, amit az énekesnő szájába ad „nemzete elveszett szabadságáról", — valóságos megjövendölése annak az 1899. februári manifesztumnak, amely a finn autonómia megszüntetéséről szól, s amely ellen a Pro Finlandia kiáltványt elsőként a magyarok közül majd az Akadémia elnöke, Eötvös Loránd írja alá.45 Egyébként nem Jókai más nyelvekre lefordított regénye az egyetlen példa, hogy a magyarok közvetítő szerepet játszottak a Kalevala ismertté tételében. 1876-ban a Párizsban élő nyelvész, az ott megforduló finnek szívélyes házigazdája, Üjfalvy Károly próbálkozott a Kalevala francia versbefordításával.46

Nemrégiben magyar ihletésre készültek az észak-afrikai pular 43 1834. ápr. 23. Vuokkiniemiben, 1. Voigt Vilmos, A Kalevala és Magyarország. In: Uralisztikai tanulmányok. ELTE, Budapest 1983. 455—464; 456; 1834. május 3. Lönnrot levele Kaarle (Carl) Saxhoz: ,,Vaan vielä parempi nimi saattaisi Kaleva olla, joka muuten kaunis, myös senki vuoksi sopisi, että Kaleva näillä seuduin, kun runoissaki selvitetään enimmästi taisi asuskella" (Lönnrotin aika. KSV 64(1984): 137); 1835 februárja, 1. Voigt i. m. 457. 44 38. jegyzet i. m. 42—62: Lauri Honko, Kansallisten juurien löytäminen. L. még Snellman-idézetek magyarul: Szíj Enikő, Juhana Vilhelm Snellman és a társadalomtudományok. NylOK 33 (1982) [1985]: 64—71. 45 Barátok — rokonok. Európa, Budapest 1984. 84. 46 Üjfalvy Károly (1842—1904) nyelvész, keletkutató; Rubinyi Mózes, Simonyi Zsigmond levelei Budenz Józsefhez. NyK 53(1952): 277—290; Bán Aladár, Kantelettaren unkarinnoksesta. KSV 16(1936): 185—191, 184: „ensimmäinen ranskankielinen runomittainen käännös on myös unkarilaisen Kaarle Ujfalvyn työtä v. 1876". De E. N. S[etälä], Karl Üjfalvy (1842—1904) [nekrológ: FUFA 4(1904): 89]: „Üjfalvy begann auch das Kalevala in ungebundener rede ins französische zu übersetzen. Meines wissens ist davon nicht mehr als das erste heft, die erste rune enthaltend, erschienen (Le Kalevala épopée finnoise. Traduit sur l'original par Ch.-E. Ujfalvy de Mező-Kövesd. Première livraison. Paris 1876)". Dr. Kertész János: Ezer tanulmány az ezer tó országáról. Finn bibliográfia Bp. 1940: 57: Üjfalvy de Mezőkövesd, Ch. E.: Le Kalevala. Paris: Leroux 1876. 40 p.; Publications sur la Finlande. Parues dans les pays de langue française jusqu'à 1945 par Reidar 0ksnevad(f) et Lucie Thomas. Helsinki 1959. Helsingin yliopiston julkaisuja 27. 68 1.; 41. old. [643] Kalevala, Le, épopée finnoise. Trad. sur l'original par Ch.-E. de Ujfalvy de Mező-Kövesd. (Actes complémentaires de la Société philologique. Paris, Leroux, 1876. 8°, 40 p. (1ère livraison, seule parue.). Újfalvyról általában 1. Kont Ignác: Petőfi a V