Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399
A KALEVALA ÉS A MAGYAROK 407 vető szent-írásául" fogadta el, ,,mint amely néphagyomány-töredékeinkkel egykorú s amellett tisztább is, vegyületlenebb is".37 Ma már könnyű látni a könyv egészét illetően e felfogás hibáit. A Kalevalának főleg a kevésbé cselekményes részével, a népi gyógymódokkal, a mitikus alakjaival, állatfiguráival (csuka, medve, kígyó stb.), „hitregés hagyományaival" ismertette meg olvasóit, akik nem voltak kevesen, hiszen pusztán az előfizetők száma megközelítette az 1835-ös Kalevala példányszámát (500 példányt, amelyeket tizenkét év alatt sikerült eladni !).38 A Kalevala első énekét párhuzamosan idézte Fábián István és Barna Ferdinánd fordításában, és annyiszor hivatkozott a Kalevalára, hogy még ma is kedvet kapunk belőle az egész eposz megismerésére.39 Hogy Barna Kalevalája nem lehetett pusztába kiáltó szó, arra nemcsak mitológiai, hanem szépirodalmi példánk is van, nem is akármilyen. Lehetetlen, hogy Jókai ne ismerte volna, hiszen számos írásába szőtt bele finn szálakat,40 sőt ! 1879-ben jelent meg egy mára csaknem elfeledett, tárgyi tévedései miatt joggal bírált, de a maga idejében népszerű, többek között németre, oroszra is lefordított, majd mindkét fordításában megkurtított ós betiltott, beszélő című regénye, a Szabadság a hó alatt.41 Az 1825-ös pétervári dekabrista felkelésről szóló regényben a főhős, a cselekmény mozgatórugója egy énekesnő, a cári család kegyeltje, aki — a nekünk itt most sokat mondó — Ilmerinen Zeneida nevet viseli. Az udvari körökben eleve gyanús, hiszen kalevaine.*2 Ilyen népnév valójában nincs. A regényhez írott jegyzeteiben Jókai nem fűzött magyarázatot sem a névhez, sem pedig mindahhoz, amit a hősnő magáról — 37 Magyar mythologia. írta Kandra Kabos. Kiadja dr. Pásztor Bertalan. Eger. Beznák Gyula könyvkereskedő bizománya. 1897. 532 1. (461—522. old. Jegyzetek No. 1—917, 523—532. old. az előfizetők felsorolása); Korompay Bertalan, Hozzászólás helyett. In: Bán Aladár emlékezete. Várpalota 1974. 121—124; 122. 38 11. és 37. jegyzet. A Kalevala eladásának nehézségeiről Lauri Honko: „Mikään myyntimenestys Kalevala ei ollut. Sen ensimmäinen painos, 500 kappaletta, myytiin loppuun vasta kaksitoista vuotta ilmestymisensä jälkeen. Suomenkielinen rahvas tuskin tiesi paljoakaan sen olemassaolosta ja merkityksestä. Lönnrotin yritys propagoida ja popularisoida kansanrunoutta Mehiläisen avulla ei onnistunut. Kantelettaren ilmestyessä 1840 toivottiin, että kansanlyriikka avaisi tien avarampien lukijapiirien sydämeen. Sen arveltiin olevan lähempänä nykyajan ihmistä kuin kalevalaisen epiikan. Tämä osoittaa, kuinka varhainen itse asiassa oli se vaihe, jossa Kalevala túli suomalaisen kirjallisuuden lippulaivaksi ja kansalliseksi symboliksi. Kulttuurin rakentajien harvalukuisen joukon silmissä se taas epäilemättä túli tyhjiöön, eikä hetkeäkään liian aikaisin" (Suomen kulttuurihistoria 2. Autonómián aika. WSOY Porvoo — Helsinki — Juva 1980. 57.). 39 19., 37. jegyzet. 40 Erről a regényről Sőtér István — finn vonatkozásait nem említve — azt írja: „Azt, hogy Jókai mily messziről tér már vissza korábbi, jobbik önmagához a Hab Rábyhoz — azt a Puskin-regényben tudjuk legjobban lemérni" (Romantika és realizmus. Válogatott irodalmi tanulmányok. Szépirodalmi, Budapest 1956. 502); Forgács László, Jókai és az orosz irodalom. Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből I. Budapest 1961. 471—522, erről a regényről 505-, német fordításáról 509-; L. Sargina, Vengerszkaja literatura v Rosszii (1870—1900 gg.). In: Vengerszko-russzkije literaturnije szvjazi. Nauka, Moszkva 1964. 100—125, Jókairól 115-, erről a regényről, orosz fordításáról 118-; 1. még 41. jegyzet; Végh Istvánné (Végh Erzsébet), A finn—magyar nyelvrokonság nyomai a magyar irodalomban. Fenno-Ugria [3-nyelvű (finn, észt, magyar) finnugor kulturális folyóirat] 1925/3—4: 201—209; Jókairól 204—205, itt: Ilmerrinen Zenaide. 41 Jókai Mór, Szabadság a hó alatt vagy a „zöld könyv". Jókai Mór összes művei. Regények 37. I—II. kötet. Sajtó alá rendezte D. Zöldhelyi Zsuzsa. Akadémiai Kiadó, Budapest 1965. Az idegen nyelvű kiadásokat 1. I: 228—230. A regény fogadtatásáról 1. I: 253—272. Az idézett részeket 1. Szépirodalmi, Budapest 1973. 42 41. jegyzet 32; 244, 245; „kelavainok": 469.
