Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

402 SZlJ ENIKŐ alkotni — egy eposzt ! Naiv, népi-nemzeti eposzt, éppen olyant, amilyet úgy tiszteltek a „nagy" népek, és amilyenre úgy vágytak a romantika eposz-elméletét ismerő „kis" népek ! Miként Hunfalvy Pál írta: „Az eposz a népek psichologiájában eléggé nem becsülhető tünemény, mert azt mutatja meg, mire képes az illető népnek szelleme; az tehát a népszellem jelességének sokkal biztosabb fokmutatója, mint akármi egyéb. A nagy epika ritka kedvezmény, melyet csak kevés népnek juttat a végzet."12 ,,. . . Hogy honfiainkkal a finnismus ügyét megkedveltessük"13

Hunfalvy Pál az 50-es évek elején „finnista offenzívát" szervezett. Hűséges társra talált — többek között — Fábián István sopron-(ma: fertő)széplaki plébános személyében.14

„Tehát Ön egy finn nyelvtan készítésével s a Kalevala fordításával akarja, hogy megkezdjük e téren a munkát" — írta Hunfalvynak 1854-ben.15 Jó nyelvtanok, szótárak hiányában merészségnek tűnhet Fábián elhatározása: „fel fogom tárni a finn költészet bűvös kertjét".16

A Kalevala mellett a Kanteletart is fordítgatta.17

Számos finn tárgyú cikkéért, ismertetéséért, a finn nyelv-12 Hunfalvynak

a Lönnrot Illés fölött 1885. épr. 27-én tartott emlékbeszédéből idézi Gombos László, Hunfalvy Pál és a Kalevala. Az Országos Nóptanulmányi Egyesület Évkönyve. Összeállította Vikár Béla. Budapest 1943. 73—78; 76. 13 Fábián István levele Hunfalvy Pálhoz 1868. március

14-én Sopron-Széplakról: „Én kezdet olta hittem, s hiszem, hogy a száraz philologizáláson kívül ez út és mód szükséges arra, hogy honfiainkkal a finnismus ügyét megkedveltessük." Itt mondok köszönetet Viljo Tervonennek, hogy Fábián Istvánnak 1853. aug. 12. és 1862. október 13. között Hunfalvy Pálhoz írt 22 levelét másolatban rendelkezésemre bocsátotta. 14 Fábián Istvánról

1. Weöres Gyula, István Fabian alias Philofennus. KSV 39(1959): 131—143. Yrjö Wichmann (3. jegyzet i. m. 408) említi Hunfalvynak A. Ahlqvisthez 1871. július 30-án írt levelét, amelyben Hunfalvy tudatja, hogy „hänen ensimmäinen oppilaansa ja seuraajansa suomen kielen alalla, suomen kieliopin kirjoittaja ja Kalevalán kääntäjä, Győrin kaniikki István Fábián oli kuollut". Fábián István (1809—1871) életműve a témája Szirmay-Kalos Margit IV. éves finn szakos hallgatónak (ELTE 1985). 15 Fábián István levele Hunfalvy Pálnak

1854. szept. 28. ,,. . . ha Ön jobbnak találná, hogy a Kalevalát én fordítsam, nem bánom ..." Fábián aggodalmaskodhatott, hogy nem lenne-e jobb, ha a Kalevalát a finnül nála jobban tudó Podhorszky fordítaná. Podhorszky Lajos azonban nem tetszhetett Hunfalvynak, s hogy miért nem, azt sejthetjük az alábbi idézetből, amelyet Gyürky András idéz Podhorszkytól [Gyürky A.: P. L. (1815—1891) és a magyarság eredetére vonatkozó fölfedezései 1851/58-ban. Egy nyilatkozattal Zichy Jenő gróftól. Budapest 1896. 31 1.; 13]: ,,A jövevények, mint vadászok áltáljában őserdőkben tünedezvén elő, szláv nyelven ,,Ugorok"-nak, a furcsa csodás öltözékűek „Csudok"-nak, a vizeknél tanyázok ,,Votjákok"-nak, a csereházalók vagy kereskedők ,,Cseremiszek"-nek, a szájasok ,,Osztjákok"-nak, a szénszállítók ,,Vogulok"-nak, a magányosan táplálkozók ,,Szamojedek"-nek . . . neveztettek el." 16 Fábián István levele Hunfalvynak 1858. márc.

14. 17 Fábián István levele Hunfalvynak

1854. febr. 20-án Sopron-Széplakról: „Már fordítgatok a Kalevala s Kanteletárból. Amabból már a III-ik rúnát fordítom; az elsőt a 103-ik versen kezdve már lefordítani, s magyarítottam néhány éneket a Kanteletárból is, de több helyütt kétségem van, hogy az értelmet ki nem találtam." 1861. okt. 25-én írt leveléből: „A Kullervo-ról szóló episodot (XXXI—XXXVI runó) mely svéd nyelvre Castrén által fordítva külön is megjelent, küldöm ez úttal, nem a M. Nyelvészet számára ... A Kalevala fordítására én csupán időtöltésből vállalkoztam [ Î — 1. 13. jegyzet: 1858-ban másként — Sz. E.]. A finnek tanulása alkalmával igen meggyöngült szemeimet [valójában egy balesetnél sérült meg a szeme 1858. dec. 13-án, 1. 1859. jún. 6-i levelét Hunfalvyhoz — Sz. E.] kellvén kímélnem, üres óráimban, miután a Kalevalából néhány versszakot emlékezetembe préseltem, a szabadba megyek, ott jártam-keltem közben magyarra fordítom, s íróasztalomhoz visszatérve leírogatom. így fordítottam ez évi nyár folytában 20 runót. Ha Isten úgy akarja, mint én, e könn yű móddal egy két év alatt átfordítom az egész Kalevalát. ... Jól tudom azt enmagam is, hogy a műfordítás kívánalmainak épen nem felel meg, de ón, mint az előszóban ki is jelentóm nem ezt, hanem a hííséget tűztem feladatomul ..." [kiemelés — Sz. E.].