Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

A KALEVALA ÉS A MAGYAROK 401 ték benne azt a könyvet, amelyről már 1836 januárjában így írtak a Literatúrai Lapokban: ,,a helsingforsi finlandi tudós társaság régi és új Finn énekek és Balladák gyűjteményét akarja kiadni".4

Ekkorra ez már meg is történt: a Kalevala első része 1835 karácsonyára jelent meg, s mivel előszavát Lönnrot 1835. február 28-ra keltezte, ez a nap számít a Kalevala (születés)napjának.5 Innen számítódik tehát ez a 150 esztendő. A Kalevalának azonban két születésnapja van: 50 énekre kibővített, ún. Új Kalevalaként 1849-ben jelent meg. Hogy miért mégis az 1835-ös ún. Régi Kalevalát ünnepeljük, azt Kosztolányi Dezső alOO éves évforduló alkalmából így fogalmazta meg: ,,Finnország azóta van, amióta fölfedezték a Kalevalát, abból lelkedzett, abból ocsúdott új életre. Ha hódolni akarunk Suominak, testvéreink országának, mondjuk ezt: Dalból született."6 150 év hosszú idő. 150 esztendőről számot adva óhatatlanul az a kérdés merül föl először: kinek, kiknek, és főleg minek köszönhető a Kalevala iránt már a kezdetektől fogva megnyilvánuló, és miként látni fogjuk, tartósnak bizonyuló érdeklődés. Ez a mi az 1830-as években még leginkább az a nép- és népköltészet felé fordulás, amely az európai romantika terméke, miként maga a Kalevala is,7

de amely a 40-es, 50-es években ennél már sokkalta több: az a kiéleződött helyzet (a reformkort, a forradalmat és a szabadságharcot megélt, a Bachkorszakban élő magyarság helyzete), amelyben, mint már annyiszor, az anyanyelv léte, jogállása, és nem utolsó sorban eredete, nyelvrokonságunk a nemzeti kérdés leglátványosabb része. Az 1849 utáni elkeseredettség a nyelvészetben újabb finn (finnugor) ellenes kirohanásokban mutatkozott meg: azok ellen támadtak, akiknek, miként Táncsics írta, ,,. . . érdekükben van azt mutogatni, hogy a magyar nemzet semmi egyéb, mint az északi jeges vidéken lakó bárgyú finn népnek nyomorú szakadéka".8

A Kalevala tehát jókor jött: a hazai finnisták

9

— egyébként nem kis létszámú táborában azon kevesek, akik ismerhették finn eredetiben vagy német fordításában,10

felismerték benne a jól használható fegyvert. A Kalevala bizonyítékául szolgálhat annak, hogy ,,a Suomi vagy Finn-féle népecskéknek kétes minőségű nyelvei"-nn

is lehet világraszólót 4 Literatúrai Lapok 1836. jan. 23. Hir: A finn irodalomról. 5 Eeva Mäkelä-Henriksson, Kalevalanpäivän vieton varhaisvaiheita. KSV 39 (1959): 93—110. Hannes Sihvo, Kalevalán päivä. Juhlakirja. Suomalaiset merkkipäivät. KSV 59(1979): 94—102. L. még magyarul Szíj Enikő, Finnország. Ütikönyv. Panoráma. Budapest 1979. 186—187. 6 Kosztolányi Dezső, Kalevala. Pesti Hírlap 1935. ápr. 25, 27, máj. 5. L. még Kosztolányi, Lángelmék. A Nyugat kiadása é. n. Második kiadás 101—116; 116. 7 Például Annamari Sarajas, 3. jegyzet i. m. 39 kk. Uo. Lauri Honko, Lönnrot: Homeros vai Vergilius. 31—36. 8 Táncsics Tüskevári álnéven a Kalauz c. hetilap 1859. febr. 19-i számában, idézi Loványi Gyula, A Magyar Nyelvészet. NyK 59(1957): 3—34; 28—29. 9 Mekkora lehetett a hazai „finnisták" tábora? L. AkÉrt.

1840—41: 21 a Kis gyűlés 1841. febr. 8-i határozatában említett személyek: Jankovich. Schedius [Toldy], Jerney, Luczenbacher, Bloch [Ballagi]. Továbbá: Bugát Pál, majd Hunfalvy, Fábián István. L. még Reguly utazásai Toldy Ferenctől. In: Reguly-Album. Történeti és szépirodalmi tartalommal. . . Kiadta a Reguly-Társaság. Pesten 1850.; különösképpen a Reguly előzményei című fejezet. 10 Anton Schiefneré 1852-ből. 11 Az idézet későbbi, mint a vele jellemzett kor, de rövidebb és velősebb, mint a korabeli kijelentések (pl. Horvát Istvánéi). Bálint Gábortól — A Tamul [tamil] nyelv a Turáni Nyelvek Sanscritja. 1887. — idézi Kandra Kabos is, Magyar mythologia. Eger 1897. 532 1.; 466. old. 12. jegyzet, hasonlóképpen 467, 468, 469 old. is.