Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

400 SZÍJ ENIKŐ Ennek a tanácsnak szellemében én sem fogom, nem is tudnám előszámlálni annak a példátlan útnak még a jelentősebb állomásait sem, amelyet mai ünnepségünk, s az ezzel megkezdődő országos ünnepségsorozat oka, tárgya, egy könyv, a Kalevala az elmúlt 150 esztendő alatt magyar földön bejárt. A magyarországi Kalevala-kultusz csaknem egyidős magával a Kalevalával. 1842-ben a Regélő Pesti Divatlapban a következő hír jelent meg: ,,E nagyszerű költemény, Kale[r]vala, 32 énekben, az utolsó évtizedben a nép ajka után leíraték s kiadatott egy szorgalmas gyűjtő, dr. Lönnrot Illés által."2 Az újság olvasói nem tudhatták, hogy 1841-ben a Finnországban tartózkodó Reguly Antal már fordított is belőle,3

viszont a jobb emlékezetúek fölismerhet-2 Î Erdélyi János, Finnország népköltészetéről. Regélő Pesti Divatlap. Új folyam I. év 1. negyed. 1842. 183. old. „Kalervala [c: Kalevala]". 3 Weöres, Gyula, Kalevalán ensimmäinen unkarinnos. KSV 44 (1964): 306—316; 315. A. Molnár Ferenc, Reguly Antal egy finnországi levele. KLTE Könyvtárának Közleményei 92. Debrecen 1975 [1976]: 155—170, a Kalevaláról 158—159: „18 3 5-ben a Tudós Társaság [a Finn Irodalmi Társaság] egy finn népköltési gyűjteményt adott ki. A szövegeket Finnország északkeleti részén, az orosz határnál gyűjtötték, sokat pedig Oroszországban Arhangelszk környékén (a lakosok itt még többnyire a finnek leszármazottai). Mind mitologikus, epikus tartalmúak, s a tradíció és azon szokás által, hogy ünnepi alkalmakkor régi dalokat, költeményeket adtak elő, évszázadok óta, egészen a mai napig fennmaradtak. Bemutatják a régi finnek vallását, ós finomságuk, különös egyszerűségük és északi jellegük olyannyira figyelemreméltó, hogy méltán Homérosz mellé állíthatjuk őket. Sok elavult [159:] szót tartalmaznak és olyan szavakat, amelyeket csak ezeken az északi vidékeken használnak, s amelyeket ezért nehéz megérteni. Még egyetlen nyelvre sincsenek lefordítva, de ha hazamegyek, első teendőim egyike lesz, hogy ezeket magyar nyelvre átültessem. Terjedelmük 40 ív 2 kötetben." [A kiemelések — Sz. E.; Az első kötet 1835 karácsonyára, a második 1836 márciusában jelent meg. Ugyanezt a levelet 1. az eredeti németből finnre fordítva: Ferenc A. Molnár—Viljo Tervonen, Antal Regulyn kirje Laukaasta v. 1840. Kotiseutu 1978/1—2: 38—4L] Tudomásom szerint ez Regulynak az egyetlen finnországi, tehát még szibériai útja előtti, ós valószínűleg egész életéből az egyetlen „nyilatkozata" a Kalevaláról és szándékairól vele. Ezért nem tudni, miért véli F. K. Karjalainen (FUFA 8: 3) és Pápay József (Valvoja 1909), miként Weöres Gyula idézi őket (i. m. 315), valamint Y. H. Toivonen (Suomalais-ugrilaisesta kielentutkimuksesta ja sen lähimmistä tehtävistä. Virkaanastujaisesitelmä, pidetty Helsingin yliopiston juhlasalissa 9. V. 1934. — Vir. 1934: 379—391; 379: „. . . Kalevala sai unkarilaisen ylioppilaan Anton Regulyn muutamaa vuotta myöhemmin [Castrénhez képest] tekemään ehkä vielä jyrkemmän muutoksen: kääntymään lainopin alalta suomalais-ugrilaisten kielten opiskeluun ja tutkimuksiin !"), hogy Regulyt a Kalevala indította volna keleti kutatóútjára. Továbbá, A. I. Arwidsson is aligha a Kalevalával buzdította Regulyt „finnországi útjának megvalósításába], valamint további utazásai[ra]" (Lakó György, A Kalevala mint a finn—magyar tudományos kapcsolatok forrása. NylOK 26(1969): 99—111; 102—103), ugyanis Arwidsson, miként J. V. Snellman is kezdetben és a lelke mélyén talán sohasem, nem volt elragadtatva az eposztól, nem tekintette eredeti ősköltészetnek. Arwidsson egy 1839-ben írt levelében kijelentette, hogy a finneknek sosem volt Kalevalájuk, csak a Lönnrot-féle Kalevala létezik (Annamari Sarajas, Snellman ja Kalevala. KSV 64 (1984): 37—45; 40). L. még az 1930-as évekből: „Kalevalakuumeen hyökyaallot vievät hänet [Regulyt] Uralin vuoristoon, missä hänen pyrkimyksenään on löytää kaikki suomalais-ugrilaiset heimot, oppia heidän kielensä ja kerätä heidän hengentuotteitansa" (Virányi Elemér, Heimoaate sukukansojen kirjallisuudessa. Fenno-Ugrica V. B. Tallinn 1936. 42—47; 44. L. Ugyanezt Túrán 1935). — Reguly fent idézett levelében nem nevezi néven a Kalevalát. Fordításairól 1. A. Molnár Ferenc, Reguly Antal Kalevala-fordítástöredéke. Könyv ós könyvtár 9: 261—279. Debrecen 1973. Reguly a saját Kalevala-példányát nem vitte magával Pétervárra, minden könyvével együtt K. A. Gottlundnál hagyta, aki 1865-ben küldte el Pestre (Yrjö Wichmann, Paavali Hunfalvyn suomalaista kirjeenvaihtoa. Suomi 5/2. Helsinki 1923. 380—432; 389, 390; Ferenc A. Molnár, E. A. Ingmanin Kalevala-kappale Unkarin Tiedeakatemian kirjastossa. CQuilFU VII. Turku 1981. 383—390; 387).