Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Szíj Enikő: A Kalevala és a magyarok [The Kalevala and the Hungarians] 399

A Kalevala és a magyarok* Lönnrot ülés népköltési gyűjtésében van egy Dal az énekmondásról, amelyben ez olvasható: ... „Hosszú vers rossz dalosra vall, Hogyha rövid, úgy szép a dal; Jobban a szívünkbe marad, Hogyha hamar félbeszakad. Lám a vízesés sem önti Minden vizét egyszerre ki; Ügyes dalos szintén ügyel: Nem mond mindent egy szuszra el."1 * Elhangzott 1985. február 11-én a Kalevala 150. évfordulója alkalmából rendezett akadémiai emlékülésen az MTA felolvasó termében. — A „Dal az énekmondásról" idézése nem afféle szónoki fogás. Valóban nem térhettem ki a Kalevala minden hazai vonatkozására (pl.: a Kalevala hatása és ennek megnyilvánulási formái klasszikus és kortárs íróink-költőink életművében), az előttem szóló Voigt Vilmos „A Kalevala — egy 19. századi nemzeti eposz" című előadásának tartalmát nem ismerve pedig szándékosan nem tértem ki a Kalevala értelixiezésének (mitikus vagy történeti eposz-e, 1. Lauri Honko előadását) hazai történetére. A Kalevala alapproblémáira a finn kutatók feleletei kezdenek fekete-fehéren kikristályosodni. A mi 19. századi kutatóinkat is meggondolkodtatta az a tény, hogy a Kalevala olyan eposz, amelynek összeállítója — ismert kortársuk, sőt, 1859-től akadémikus-társuk, aki munkamódszerét nyilvánosan fejtegette, akinek a forrásanyaga hozzáférhető (mutatvány belőle ma már magyarul is olvasható: Földisten lánykérőben. Finnugor mitológiai és történeti énekek. Válogatta, a jegyzeteket és az utószót írta és a kötetet szerkesztette Bereczki Gábor. Fordította Tandori Dezső. Illusztrálta Czinke Ferenc. Európa, Budapest 1982. 426 1.; 5—116: Finnek, karjalaiak, izsórok). A bizonytalankodás az eposz értelmezése körül, amely a finnek körében megfigyelhető (pl. Robert Tengström és J. V. Snellman értékeléseiben, 1. Väinö Kaukonen, A Kalevala születése, 32. jegyzet 131 kk; Annamari Sarajas, 3. jegyzet), nálunk Szilády Áron megfogalmazásában így hangzik: ,,. . . Ki indulhat el jó lélekkel a Kalevalában mythosok hüvelyezésére, midőn egyetlen lépéséről sem tudja, vajon a mondavilág halvány csillaga fényénél, vagy az eposz alkotásra vállalkozott gyűjtő keze szőtte mócsbél pislogásánál tapogatózik-e ?" (Rokonaink epikája. A Kisfaludy Társaság Évlapjai. Új folyam IV. 1867—1868. 273—313; idézi Domokos Péter, 80. jegyzet i. m. 17).A Kalevala értelmezésének hazai történetét sajátosan befolyásolta az is, hogy a finn kutatók közül elsőként Julius Krohn (59. jegyzet i. m.) szinte azonnal tájékoztatta kutatási eredményeiről Hunfalvy Pált. 1884-ben például figyelmeztette, ne bízzék a nyomtatott Kalevalában (értsd: vissza az eredeti gyűjtésekhez ! 1. Yrjö Wichmann, 3. jegyzet i. m. 420). Hogy a Hunfalvy után következő nemzedékek hogyan fogadták meg ezt a tanácsot, az további, nem leíró, „leltározó", hanem érdemi, elemző ós oknyomozó kutatásra vár. Rövidítés: KSV — Kalevalaseuran vuosikirja. Helsinki 1921 — . 1 Képes Géza, Napfél és éjfél. Finnugor rokonaink népköltészete, Az eredeti szövegekből válogatta ós fordította Képes Géza. Magyar Helikon, Budapest 1972. 519 ].; 388; ugyanitt 401 — 449: Részletek a Kalevalából. N.