Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Honko, Lauri: A Kalevala és a mítoszok [The Kalevala and the Myths] 389

398 LAUEI HONKO Haavióéig és Matti Klingééig. Az ő értelmezésükkel helyezkedik szembe a marxista Kalevala-szemlélet, amely szerint az eposz és a runók a feudalizmus előtti osztálynélküli társadalmat tükrözik, melynek alapegysége a közös tulajdonra épülő nemzetségi vagy törzsi közösség volt. E felfogást többek között O. V. Kuusinen dolgozta ki, de a gondolatmenetet magát szinte bármelyik szovjet etnogenetikai tanulmányból kimutathatjuk. E két interpretáció, vagy, ha úgy tetszik, eredetmítosz versengése komoly következményekkel járt a folklorisztikára és a Kalevala-kutatásra nézve. A köztük levő különbség alapjában véve abban rejlik, ahogyan az énekeket megalkotó társadalmat megítélik. Abban mindkét interpretáció képviselői egyetértenek, hogy a fejlődés pusztuláshoz vezetett: az aranykor társadalma letűnt, ám a szájhagyomány továbbra is fenntartotta azt a tradíció-csatornát, amelyen át e letűnt társadalom egykori meglétéről érkezett üzenet. És ebbe az üzenetbe kapaszkodnak újra meg újra kutatók, művészek és politikusok még napjainkban is, hogy megpróbálják elmélyíteni és újraformálni a finn, illetve a karjalai öntudatot. LAUEI HONKO Irodalom ELIADE, MIBCEA (1953), Der Mythos der ewigen Wiederkehr. Düsseldorf. HAAVIO, MABTTI (1950), Väinämöinen. Porvoo. HONKO, LAUBI (1980), Kansallisten juurien löytäminen. Suomen kulttuurihistoria II. [A nemzeti gyökerek megtalálása. Finn művelődéstörténet II.] Porvoo. KAUKONEN, VÄINÖ (1979), Lönnrot ja Kalevala. [Lönnrot és a Kalevala. Magyarul: A Kalevala születése. Budapest 1983.] Pieksämäki. KAUKONEN, VÄINÖ (1983), Mielikuvitukselhsta varhaishistoriaa 1 — 2. [Képzeletbeli őstörténet 1—2.] Suomenmaa 2—3. 12. KIBKINEN, HEIKKI (1984), Kalevalainen epiikka, historiaa vai myyttiä? [ kalevalai epika, történelem vagy mitosz ? ] Kotiseutu 1. KIBKINEN, HEIKKI (1984), Intiasta Atlantille — kalevalaisen opiikan juuret. [Indiától az Atlanti-óceánig — a kalevalai epika gyökerei.] Kotiseutu 2. KIBKINEN, HEIKKI (1984), Soumi kohoaa idän ja lännen väliin. [Finnország Kelet és Nyugat közé nő.] Historiallinen Aikakauskirja 3. KLINGE, MATTI (1983), Muinaisuutemme merivallat. [Hajdankorunk tengeri hatalmai.] Keuruu. KUUSINEN, O. V. (1949), Johdanto teokseen Kalevalán runoutta. Valikoima karjalais-suomalaisen kansaneepoksen runoja. [Bevezetés a Kalevala költészetébe. Válogatás a karjalai-finn nemzeti eposz runóiból.] Petroskoi. Myytti (1979), Otavan Suuri Ensyklopedia 12. [Mitosz. Az Otava Nagylexikona 12.] Keuruu. SABAJAS, ANNA-MAEI (1956), Suomen kansanrunouden tuntemus 1500—1700-lukujen kirjallisuudessa. [A finn népköltészet ismerete az 1500—1700-as évek irodalmában.] Helsinki. SABAJAS, ANNA-MABI (1984), Snellman ja Kalevala. Lönnrotin aika, tóim. P. Laaksonen. [Snellman és a Kalevala. Lönnrot kora, szerk. P. Laaksonen.] Kalevalaseuran vuosikirja 64. Pieksämäki. WILSON, WILLIAM A. (1976), Folklore and Nationalism in Modem Finland. Bloomington London. The Kalevala and the Myths by LAUBI HONKO Historical or mythological epos is Kalevala primary î This question engaged the attention of readers and scientists since its publication already. First an overview of debates on this question is given by the author. Then the question of ethnographical authenticity is concerned. Two approaches of Kalevala and the folk-songs are outlined: 1) according to the folklore the deliverer of the runo or myth is put in the centre; 2) the basis of the second approach is the notion that populär tradition must be oonsidered as means of social communication in the prevailing culture. *