Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - A. Molnár Ferenc: Igei-névszói kettős (hármas) szófajúság az ősmagyar korban [Nomen-Verba im Urungarischen] 37

IGEI-NÉVSZÓI KETTŐS SZÓFAJŰSAG| 39 gém', fáj, rongy, lék, tár (ige), fosz-t, hár-ul, mét 'egyfajta eresztoháló', kes-hed, dor-gál, örö-m, feh-ér. Az olvad, a homlok és a sző korai ősmagyar előzményeit azért tekinthetjük például meglehetősen biztosan nomen-verbumoknak, mert a rokon nyelvekben, az obi-ugor nyelvekben is ige-névszói megfelelőik vannak. 2. Azok között a szópáraink között is lehet ősmagyar nomen-verbum folytatója, amelyekben a névszói taggal képzős igék állnak szemben. Nem lehet kizárni, hogy a következő, általában korai adatolású szópárok igéi a képzőiket csak később kapták: begy : biggyeszt, bigyeg; boly : bolyong, bolygat; dob : dobog, dobbant; kacs : kacsó, kacsint; keh 'köhögés', kehes : köhög, köhint; lap : lappang, lapul; láz 'lázadás' : lázzat 'szít, okoz', lázong ; lőcs 'sár, locspocs' : locsogat, locsog ; lomb : lobog, lobban; pinty : pityereg, pityeg ; puff (isz., fn.) 'ütés, verés', pofa, pofon, pufók : puffad, puffaszt; sík (mn., fn.) : sikál, siklik, sikkaszt, sikkad. Leginkább a lap, ezenkívül a dob, a keh, a lomb, valamint a sík szavakkal kapcsolatban számolhatunk ősmagyar igenévszóval. Erre a csoportra azonban jellemző, hogy tagjaik túlnyomórészt onomatopoetikusak, amelyekben az igei tag könnyen születhetett rögtön képzővel, a névszói pedig elvonás szintén lehet. A viszonylag kisszámú szó és az onomatopoezisre különben is jellemző sokfajta képzés nemigen teszi lehetővé, hogy a képzők alapján biztosabban kronologizáljunk. 3. Képzett névszó : tőige szembenállásról is föltehető kivételesen, hogy ősmagyar ige-névszó folytatója. A falka 'rész, darab, falat ; egy fajta állatból kisebb csoport' : fal 'harap, mohón eszik' szópár lehet ilyen, amennyiben a falka denominális képzés. Egy ősmagyar *fah 'falat, darab ; (harapással) darabol' ige-névszó meglétét a rokon nyelvi megfelelők szintén támogatják. 4. Talán az szintén előfordult, hogy egy ősmagyar nomen-verbumnak később mindkét tagját tovább képezték. Osi szavaink közül ilyen lehet a szoros : szorul, szorong töve, de ide vonható esetleg több ismeretlen eredetű vagy belső keletkezésű szócsalád is (pl. : feszes : feszül, feszeng; fitos : fita, fitít; piros : pirul, pirong; üreg, üres : ürül, ürít). A kérdés eldöntése sokszor attól függ, hogy a névszói tag -s képzőjét denominálisnak vagy a ritkábban előforduló deverbálisnak tartjuk-e. Külön óvatosságra int azonban, hogy számos itt tárgyalható szó hangutánzó vagy hangulatfestő. Homofon képzett szavak igei és névszói kettős szófajúsága Van több, föltehetőleg ősmagyar kori szavunk, amely nem eredeti ige-névszó, de azok közé sorolódott. Ezekben arról van szó, hogy a közös, többnyire fiktív igei tőt azonos hangalakú főnév- és igeképzőkkel toldalékolták tovább : csillag : csillag (> csillog) 'csillog' (deverbális nomen-gr, gyakorító -g képző); hurut 'köhögés' : hurut 'köhög', követ (ín.) : követ (ige), mevet (> nevet) 'nevetés' : mevet (> nevet) (deverbális nomen -t és mozzanatos -t képző); villám : villám(ik) (deverbális nomen -m, mozzanatos -m képző). Minden bizonnyal ide tartozik az -r képzős fodor '(víz)taraj, dús ráncokból álló dísz, göndör ; fodroz' és zavar szavunk is. A denominális nomen -ászj-ész és a denominális verbum -ászj-ész képző aktív főnévi tövekből hasonló homonimákat hoz létre: halász : halász (ik), madarász : madár ász (ik), vadász: vadász(ik).