Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Vásáry István: A baskír–magyar kérdés nyelvi vetületben [The Linguistic Aspect of the „Bashkiro–Hungarian Complex”] 369

A BASKÍE,- MAGYAR KÉRDÉS 379 m. A Baskírföld egyes helyneveinek a magyar nyelvből való származtatását, mint említettük, először Jankó János vetette fel 1900-ban. Jankó módszertelen egyeztetéseit Munkácsi Bernát, majd Mészáros Gyula rendre megcáfolta,28 úgyhogy ezeknek ismétlésére ehelyütt nincsen szükség. Hosszú ideig ez a kérdés le is került a napirendről, míg Rásonyi László először rövidebben egy török nyelvű cikkében, majd bővebben magyarul is, új egyeztetéseket javasolt.29 Rásonyi egyeztetéseit Németh Gyula örömmel nyugtázta, mivel azok baskír— magyar elméletébe jól beleillettek, de úgy tűnik, a baskíriai szovjet tudományosság is kész tényként könyvelte el ezeket az egyeztetéseket.30

Rásonyi egyeztetéseinek érdemi értékelése azonban nem történt meg, ezt kísérlem meg most a következőkben. Elöljáróban meg kell jegyeznem, hegy sokkal kedvezőbb helyzetben vagyunk pár éve, mint előzőleg a baskír teponímia bármely kutatója, ugyanis 1980-ban jelent meg a Baskír SzSzK helyneveinek szótára Ufában.31

Ennek segítségével végre megismerhetjük a baskíriai heynevek baskír hanglakját, ugyanis eddig minden kutatónak meg kellett elégednie a 18—20. századi cirill betűs orosz átírásokkal, melyek sok esetben tökéletlenül adták vissza az eredeti hangalakot. Majd látni fogjuk, hogy ebből nem egy hiba adódott a magyarázatok során. Rásonyi László öt baskír helynevet magyarázott magyar alapon, s a következő magyar etimonokat tételezte fel átadóként: Kondoros, Békás, Ides (Édes), Ökörös(tó) és Magas. A baskír megfelelések mind víznevek, de a Magas megfelelője hegynévként is előfordul. Ahhoz, hogy Rásonyi etimológiáinak érvényességét megállapítsuk, szükséges a baskír helyneveket az egész baskír helynévrendszer egészén belül megvizsgálni. Kiindulópontom a következő: a Rásonyi által javasolt helynevek állítólagos magyar megfelelői kivétel nélkül -s képzős melléknevek. Ez a tény kissé gyanúsnak tűnt nekem: miért csak -s melléknév képzős szavakat vettek át a baskírok a magyaroktól ? Miután a baskír személy- és helyneveket alaposabban átnéztem, láttam, hogy igen sok, nyilvánvalóan török eredetű névben is szerepel egy -£ képző, s ez indított arra, hogy ennek a baskír -s képzőnek az elterjedtségét, funkcióját megpróbáljam feltárni, s ezután térjek vissza a Rásonyi-íele helynevek magyarázatára. I \ |j A baskírban, akárcsak a török nyelvek többségében jól ismert a deverbális nomenképző -ë; -ï£, -eë, -os, -ős.32 Viszont sem a baskír, sem a kazáni tatár nyelvtanokban nem találtam nyomát egy denominális -s ; -a8, -äs képzőnek, pedig a baskír helynevek és nyelvjárások ismerete arról győzött meg, hogy egy 28 Munkácsi B., Baskír helynevek. Ethnographia 13 (1902): 156—70; Mészáros, Magna Ungaria 139—40. 29 L. Rásonyi, Baskurt ve Macar yurtlarmdaki ortak cegrafí adlar üzerine. X. Türk Dil Kurultaymda Okunan Bilimsel Bildiriler (Ankara 1964): 105—12; Rásonyi L., Azonos földrajzi nevek a baskír és a magyar földön. MNy. 72 (1976): 48 — 53. 30 J. Németh, Ungarische Stammesnamen bei den Baschkiren. ALH 16 (1966): 6. Rásonyira hivatkozik A. A. KaMaJioB, flaHHbie nwpOHHMHH K npoôneMe 3THoreHe3a 6aui-KHp. ApxeojiorHfl H STHOrpafJjHfl EaiiiKHpHH (Y^a 1971): 287—90; Mirzanova, Finno-ug. el. és az ST. 31 ST. E helyütt mondok köszönetet Róna-Tas Andrásnak és Torma Józsefnek baráti segítségükért, hogy ezt a ritka kiadványt használatra rendelkezésemre bocsátották. 32 E képzőre 1. T. M. TapHnoB, BairiKHpCKoe HMeHHoe cjioBoo6pa30BaHHe. Y(J)a 1958. 102-4.