Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Vásáry István: A baskír–magyar kérdés nyelvi vetületben [The Linguistic Aspect of the „Bashkiro–Hungarian Complex”] 369

380 ilyen denominális -£; -a£, -äs* létezik, csak nincs még rendesen leírva.33 Ezt a képzőt csak a baskír és tatár nyelvjárási anyag teljes bevonásával lehet részletesen leírni, azonban pár evidens példát már most is hozhatunk. 1. Bask. sebeë 'ubinjiëHOK [csirke]' (BRS 465), bask. déli nyj. sipey (Töy, Urta), sepey (Dim, Urta), sepeá (Eyek-Haqmar) 'íjbiruieHOK [csirke]' (BHH II, 209), sebei, sepey (Dim, Urta), sipey (Baftïw, Böryän, Eyek), sepeS (Eyek-Haqmar) 'ryceHOK [kis liba]' (BHH II, 203) — kaz. tat. cebi, cebeá 'n>injiëHOK [csirke]' (TRS 633). — A szó hangutánzó, akárcsak a magyar csibe, a -y és -é képző. 2. Bask. keleti nyj. ümeräs, ümeräi, üneräS (ISelbaSï), üngersäk (Q. qïps.) 'bogárSaq [légcső]', üner 1. (Argayaé, QïSïl) 'muyïndïn algï [nyak elülső része]', 2. (Argayas, Salyot) 'keyemden käwSähe [ruha derék]' (BHH I, 247), bask. doli nyj. ümeräs', üheräM (Urta), ümeräs (Böryän) 'Tpaxefl [légcső]', üngersäk (Yurmatï) 'ôyrop aTjiaHTa', ümäs (Dim, Urta) 'nepéflHHH tiacTb mén [a nyak elülső része]' (BHH II, 280), bask. ir. üner 'nepéAHflíi ^acTb mén [a nyak elülső része]', ünäs 'nepeßHflfl cTOpOHá mén [a nyak elülső oldala]' (BRS 588) ~kaz. tat. ünäc 'nHiijeBÓA [nyelőcső]' (TRS 755), kaz. tat. nyj. ümäc (Mamadis, ker. tat.) 'nmijeBOA [nyelőcső]' (TTDS 558). E szócsalád alapszava a köztörök ön 'elülső rész', melyből -käc vagy -äc képzővel alakult az öngäcjönäc szó, melynek megfelelői a legtöbb kipcsak nyelvben és pár más török nyelvben is ismertek 'nyelőcső, légcső, nyak (elülső része)' jelentésben (ezekre 1. Sevortjan I, 536). A baskír ünäs, ümäs és a tatár ünäc, ümäc ebbe a sorba tartozik. Az alapszónak a baskírban van egy -r képzős alakja is, s ehhez még az -s(<C-£), az -ë vagy a -säk képzők is járulhatnak. 3. Bask. déli nyj. täpä§, täpärei (QariSel), täpärjin (Urta), täpäkän (Inyär), täpän (Dim, Urta) 'HH3KopocjibiH [alacsonynövésű]' (BHH II, 272), bask. ir. täbänäk 'ua.' ~kaz. tat. nyj. täbeSäk (uráli tat.), täbäSäk (alabuga-i ker. tat., uráli tat., Qamïâlï, orenburgi tat. es miser, nogaybäk, Ecken, Kr.-uf.), täbäkäy, täbäncä (ker. tat.) 'HH3KHH, HH3KopocJibiíí [alacsony, alacsonynövésű]' (TTDS 436), kaz. tat. ir. täbänäk 'ua.' (TRS 565). A szócsalád alapszava a täp, täb vagy täpä, täbä hangfestő szó lehet, melynek azt hiszem semmi köze sincs a tüb, tib 'gyökér, valaminek az alja' ismert török szóhoz. Az alapszó a legváltozatosabb denominális képzőkkel és képzőbokrokkal van ellátva: az egyszerű -ë és -n képzővel, valamint az összetett -kän, -käy, -näk, -ncä, -räe, -r)in, -Säk képzővel (csak a palatális alakokat jelöltem itt). 4. Bask. keleti nyj. ätäkäs (Mäyäs), ötökäM (Äy) 'ötökös, hïwïq [fagy]' (BHH I, 298), bask. déli nyj. ätükäl (Inyär) 'Mopo3 [fagy]', ätäkäs (Inyär) 'Apo>Kb (OT xojiOAHOH BOflbi) [remegés (a hideg víztől)]' (BHH II, 325). E szavak formailag jól magyarázhatók, ugyanis az ötök, szóhoz járul az -äS ill. -äs képző, s az ätükä£, ätäkäs formák illabiális elhasonulással jöttek létre. Az alapszó magyarázata nem ilyen egyértelmű. Van ugyanis a baskírban egy ötök 'rapb [égés]' szó (kazáni tatár megfelelője ötek), amely az öt- 'éget, perzsel, meggyújt' igéből ered (az ige megfelelői üt-, üyt- formában sok török nyelvben megvannak), de ezzel jelentéstani nehézségek vannak. Ugyanakkor van egy 33 Mirzanova említi egyedül, hogy a déli nyelvjárás középső alnyelvjárásában van egy -as, -äS képző ( Juznyj dialekt 120), de a felhozott öt példa közül kettő nem odavaló (qulas, täpäs), egy pedig (suraë) bizonytalan eredetű. A két jó példát (üneräS, ötökäe) alább én is tárgyalom. Ugyanakkor, mint majd láthatjuk, a képző meglétét nem köthetjük egy alny elv járáshoz, elterjedtsége sokkal szélesebb. VÍSÁRY ISTVÁN