Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Vásáry István: A baskír–magyar kérdés nyelvi vetületben [The Linguistic Aspect of the „Bashkiro–Hungarian Complex”] 369
378 VÁSÁRY ISTVÁN volt. A baskír nyelvtörténet számára értékesíthető szórványos adat a 19. század előtt igen csekély számú. Amennyiben elvben feltesszük, hogy baskír—magyar érintkezés volt, ennek legkésőbb a 9. században be kellett fejeződnie, a 9. századi baskír nyelvről viszont a jelen forrásadottságok mellett semmit sem mondhatunk. Minden olyan kísérlet tehát, mely a honfoglalás előtti magyar nyelvben baskír hatást keres, módszertanilag csak helytelen lehet, s eleve kudarcra ítélt. Ügy látszik, Mirzanova legújabb cikkében25 mindezeket az elvi megfontolásokat nem gondolta végig, ugyanis bámulatra méltó módon a baskír nyelv közvetlen hatását véli felfedezni a magyar nyelv pár tucat szavában. A szerző tárgyalásmódja teljesen módszertelen, s az általa felhozott egyezések részletes cáfolása e helyen fölösleges, hiszen a magyar nyelvtudományban kissé is járatos ember a TESz.-ből tájékozódhat a kutatás állásáról, az illető szóra vonatkozó nézetekről. Inkább csak illusztrációként mutatom be a Mirzanova javasolta egyezéseket. Először a magyar nyelv turkizmusaira hivatkozik, melyek a baskír nyelv sajátságaira utalnak (így búza, húz, hajt, kantár, kilincs, korom, kút, kéve, köpeny, torma), de megengedi, hogy „néhány magyar turkizmus a csuvas-bolgár típusú nyelvek sajátságait árulja el."26 Leszámítva most a tévesen töröknek minősített szavakat (húz, hajt, kilincs) és a kétes török eredetűeket (kéve), a többi szóban sem fedezhető fel semmilyen baskír hatás. Valószínűleg arra gondol, hogy a magyar torma, korom szavak vokalizmusa egyezik a megfelelő baskír szavakéval (torma, qorom), csakhogy a baskír szó o-ja, akárcsak a Volga vidék többi nyelvében köztörök u-ia, megy vissza, a magyar szavak o-ja pedig egy u > o nyíltabbáválás folyamán alakult ki. A látszólag egybeeső magyar és baskír adatok külön nyelvi fejlődés eredményei. A magyar búza megfelelőjeként a baskír buba szót adja meg, mely egy köztörök boza szó szabályos baskír megfelelője, s melynek sem alakilag, sem jelentésben nincs köze a magyar búzá-hoz., melynek a baskír megfelelője boyöay. Ilyen hibákat a tudományos nyelvhasonlítás kialakulása óta nem szokás elkövetni. Mirzanova további egyeztetései: áltatni, apa, agár, bögöly, gyékény, kaján. Az apa és kaján nem török eredetű, az áltatni szónak pedig csak ál alapszava török eredetű, a -tat magyar igeképző, így a baskír áldat- 'becsap* igével közvetlenül nem vethető össze. Az áldat- ige szintén az al alapszóból képzett a -da igeképzővel, melyhez még a -t- műveltető képző járul. (Mellesleg szólva Mirzanova a magyar és a baskír alakot kissé még összébb hozza, mikor a baskír alakot altat-n&k. tünteti fel, a magyart pedig altatni-nak; a magyarban meg ugyebár altatni és áltatni nem ugyanazt jelenti.) A fennmaradó három török eredetű magyar szóban, mondanunk sem kellene már, semmi baskír sajátság nincs. Végezetül Mirzanova még 19 baskír—magyar egyezést hoz fel, melyeknek szerinte ,,a múltban ugyanaz a jelentésben" családjuk volt".27 Hogy ezen mit ért a szerző nem tudom megfejteni. A közölt eklektikus szójegyzék, mely finnugor, belső képzésű, török és ismeretlen eredetű magyar szavakat tartalmaz, a következő: alap, csákány, darázs, gomba, hangya, hebeg, hetyke, hörpögni, hevít, íny, káka, kalap, láb, lepke, leves, lucskos, sár, süllő, szél. Egy politikai sajtóértekezlet stílusában kifejezvén véleményemet: no comment. 25 Mirzanova, O drevnih. 26 Mirzanova, O drevnih 45. 27 Mirzanova, O drevnih 45 — 7.
