Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Vásáry István: A baskír–magyar kérdés nyelvi vetületben [The Linguistic Aspect of the „Bashkiro–Hungarian Complex”] 369

A BASKÍR-MAGYAR KÉRDÉS 377 csóka és még más nyelvek hasonló hangzású s 'csóka' jelentésű szavai (1. TESz. I, 547—8). A magyar és a baskír szó közvetlen kapcsolatáról szó sem lehet. 6. Baskír keleti nyj. apa (QïSïl, Kübäläk) 1. 'ataySïn agahï [apa fitestvére]', 2. 'ataySan olo kesegä möräjägät itew hüSe [az apánál idősebb ember megszólítási szava]', 3. (ISel basï) 'qaynï [férj apja]', 4. 'qart kesegä ololap, hörmätläp äytew [idős ember tiszteleti megszólítása]' (BHH I, 22). A magyar apa szóhoz semmi köze nem lehet, ugyanis az apa szó, mint gyermeknyelvi eredetű rokonság jelölő terminus mind a török, mind a finnugor nyelvekben, és több más nyelvben is egymástól függetlenül alakult ki. A Mirzanova által felvetett egyeztetések áttekintése mutatja, hogy a nyilvánvaló tévedéseket félretéve, két eset van (lapaq, áap), ahol egyáltal a magyar kölcsönzés, mint tudományos kérdés felmerülhet. E két esetben viszont nyilvánvaló, hogy a Volga-vidék török és finnugor nyelveinek bonyolult kölcsönhatása ad magyarázatot a baskír szóra, s a magyar kölcsönzés lehetősége ezek mérlegelése után szintén elesik. Következésképpen, úgy gondolom, hogy magyar eredetű szót a baskírban csak akkor mutathatunk ki, ha a tökéletes alaki és jelentésbeli megfelelésen túlmenőleg a magyar szó biztosan finnugor eredetű, s valamilyen kritérium alapján kizárható, hogy nem valamilyen obi ugor, permi vagy volgai finnugor nyelv a baskír számára a közvetlen átadó. Elvileg ilyen eset nem kizárt, a gyakorlatban eddig nem sikerült kimutatni. A végső szót, ha van ilyen egyáltalán a tudományban, a baskír nyelvjárások szókincsének alapos kutatása után mondhatjuk csak ki, ezek a kutatások pedig lényegében csak egy évtizedes múltra tekintenek vissza. Ezek után felmerülhet, hogy ha magyar hatást vizsgálunk a baskírban, miért nem tehetnénk ezt vice versa is ? A kérdés jogos, de ilyen irányú vizsgálatokat gyakorlati okokból nem lehet elvégezni, s ennek okai a magyar és baskír nyelv különböző történeti fejlődésében és e nyelvek adatoltságában vannak. A magyar nyelv a 9. században már több mint egy évezredes önálló múltra tekintett vissza, akár az i. e. első évezred elejére vagy közepére tesszük a magyar nyelv önállósodását, az ugor közösségből való kiválását. A magyar nyelv a 10—12. században sporadikusan, majd 1200-tól kezdve szövegemlékekkel is jól adatolt. A baskír nyelvvel közel sem ilyen egyértelmű a helyzet. A baskír nyelv mai formájában tipikus kipcsak-török nyelv, melyet a kazáni tatárral együtt a volgai kipcsak-török nyelvek csoportjába szokás sorolni. Bár közel áll a kazáni tatárhoz, bizonyos feltűnő fonetikai sajátságok választják el tőle. A baskír nép, mint a legtöbb mai török nép, igen kevert etnikumú, sok török és finnugor elem összeolvadásából jött létre, s ez a nyelv sajátságaiban is tükröződik. Különösen fontos a baskír nyelvnek csuvasos török nyelvi rétege, és finnugor nyelvi szubsztrátuma. A baskír nyelvről, mint török nyelvről, először all. századi Kasgaritól van biztos adatunk, aki szerint a baskír nyelv a yämäk-ok nyelvéhez van közel,24 a

yämäk-ek pedig valamilyen kipcsak típusú nyelven beszélhettek. A baskír nyelvről lényegében a 19. század előtt írott forrással nem rendelkezünk, mivel az írástudók a kazáni tatár irodalmi nyelvet használták, mely a hvárezmi török irodalmi nyelvnek egy tatárosított változata 24 Kasgarí a Rum közelében levő török törzsek felsorolásában említi a baskírokat (c/jijd), előtte a Päoänäk, Qïfcaq, Oguz, Yämäk, utána a Basmtl, Qay, Yabaqu, Tatar, Qïrqîz népnevek következnek (ed. Kilisli Rifat, Istanbul 1333/1914—15 I, 28). Később említi, hogy wa yaqrubu lisän Yamäk wa Baëgirt min lugati hä'ulä'i ,,a yämäk-ek és baskírok nyelve nagyjából ugyanaz" (ibid. 30).