Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Vásáry István: A baskír–magyar kérdés nyelvi vetületben [The Linguistic Aspect of the „Bashkiro–Hungarian Complex”] 369
372 VÄSÄRY ISTVÄN népnevükön kívül eddig semmi adattal nem rendelkezünk nyelvükről, ennek a fonálnak a tovább követése lehetetlen. Véleményem szerint tehát magyar nyelvi elemek kimutatása a baskírban a 10. század előtti esetleges baskír—magyar kapcsolatokra nézvést igen csekély bizonyító erővel rendelkeznék. A baskír nyelvet bizonyos fonetikai sajátságok jellemzik, melyek még a hozzá igen közel álló kazáni tatár nyelvtől is elválasztják. Ezek között a sajátságok között a legjellemzőbbek az őstörök s és z hangok változásai. A baskírban a magánhangzó előtti szó- és rageleji s- hangot h- képviseli, míg az intervokalikus és szótagvégi s hangnak egy interdentális # felel meg. Az őstörök z hangnak minden helyzetben egy interdentális ô a megfelelője. Pár példán lássuk ezeket a megfeleléseket, a baskír alak mellett a kazáni tatár alakot idézve, mely a fenti hangok esetében az őstörök konszonantizmust őrzi: bask. haqal 'szakái' ~kaz. tat. saqal, bask. hőt 'tej' ~kaz. tat. söt, bask. hui 'bal' ~ kaz. tat. sul ; bask. kiftak 'darab, töredék' ^kaz. tat. kisäk, bask. qi%qa 'rövid' /-^kaz. tat. qïsqa; bask. qïmïè 'kumisz' ~kaz. tat. qïmïz, bask. qïôïl 'vörös' ~kaz. tat. qïzïl, bask. yaôma 'feljegyzés; írott' ~ kaz. tat. yazma. Az s fonémának ez a nagymérvű átalakulása a baskírban egy új s fonéma létrejöttének az előidézője lehetett, ugyanis a c hang mindig s-szel van képviselve a mai baskírban, így pl. bask. salgi 'kasza' ^kaz. tat. calgï, bask. bïsaq 'kés' ~kaz. tat. bïcaq, bask. qïlïs 'kard' ^kaz. tat. qïlïc. Ezac >« változás a baskírban későbbi kell, hogy legyen mint az s >A változás, ugyanis ac>« változáson átment szavak s-e már nem alakult A-vá.8 A baskír nyelv ezen jellegzetes hangváltozásainak magyarázatára felmerülhet valamilyen finnugor, esetleg magyar szubsztrátum hatásának a feltételezése, ugyanis a magyar nyelv finnugor elemeiben a baskírhoz hasonló hangváltozások zajlottak le. így a fgr. szceleji *s- a magyarban egy feltehető *h- fokon keresztül eltűnt, mint például az epe, ín, öl 'fathom' szavakban.9 A fgr. *-í-nek a magyar fejleménye -z-, mint például a ház, kéz és víz szavakban, s ez a s egy *ő-ből fejlődhetett.10 Végül pedig a fgr. c-hangok bonyolult megfelelései között van egy, mely a baskír c > s hangváltozáshoz hasonló: a fgr. -évagy -S- hangnak a magyarban a cs és s megfelelésen kívül van egy sz megfelelője is, mint például a keszeg és ravasz szavakban.11 Mindezek a magyar hangváltozások és a baskír—magyar rokonság általános gondolata vethette fel, hogy nem magyar nyelvi hatásra jöttek-e létre az ismert baskír fonetikai változások. Hogy e gondolatot ki vetette fel a szakirodalomban, nem tudom megállapítani, Mészáros Gyula 1910-ben már cáfolja, hogy itt magyar hatást kellene feltételeznünk.12 Az az érzésem, hogy a magyar nyelv baskír fonetikára gyakorolt hatásának a tézise olyan tézis, melyet nyíltan senki sem fogalmazott meg, de Mészárostól kezdve sokan cáfoltak. Arról lehet szó, hogy Mészáros, aki 1910-ben „Magna Ungaria" c. könyvében próbálta szétzúzni a Pauler Gyula 8 Serebrennikov, O priőinah 10. »Szinnyei, Nyelvhas.6 26; Bárczi, Htört. 2 115, 122; Lakó, PFU Sources 51 — 3. 10 Lakó, PFU Sources 63-4. 11 Lakó, PFU Sources 76. 12 Mészáros, Magna Ungaria 108.
