Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351

362 KOVÁCS FERENC A TESz.-nek a szó etimológiájával foglalkozó részében olvasható megállapításait, pontosabban a Nagyszótár cédulaanyagának 1874-ből származó adatát, amely szerint az ige „természetfeletti erejű mondat, szólás, szó; Zauberwort", továbbá: ,,a magyarba került ótörök szó . . . jelentése pedig 'szó, varázsszó' lehetett", fontosnak tartom. Hogy a 14. század közepétől fennmaradt glosszák, nominálok szerzőinek a nyelvszemléletében milyen nagymértékű jelentésszóródással szerepelt ige szavunk, ennek illusztrálására néhány példát: a már említett 1456 körüli időből származó adaton túlmenően még 1470: jeles beszédet, jeles igét 'verbum sententiosum' (S II. 599), 1533: ige 'dictio, Ein wort, Verbum idem' (M 2546), Jcis ige 'parva dictio, Eyn wortlen, Verbulum idem' (i. m. 2547), két ige 'Oratio, Eyn red' (i. m. 2548), 1538: az igékről 'de verbis et orationibus, Von dem Wort und der Rede' (P C 1), az igéről és az szólásról 'de verbis et orationibus, Von dem wort und der rede' (i. m. X 3: Cap. 1), ige 'verbum, Das wort' (uo.), sokféle hasznos igékről és beszédekről 'De nominibus diversarum rerum utilium, von den namen' (i. m. e 1), 1549: ige 'vox' (O 98), igécske 'szócska' (pl. az, ez: i. m. 102), 1560: tettetés igék 'Apparitura verba' (Gy. 1721), rövid beszéd ige 'Brevilogia' (i. m. 3276), 1585: ige, szó, mondás, beszéd 'verbum' (i. m. 326), ige, szó, mondás, beszéd 'vocabulum' (i. m. 334), ige 'vox' (i. m. 309), az igének czikkelye 'syllaba' (uo.), igéknek nótálása 'tonus' (i. m. 316), 1585 körül: ige 'dictio' (GörGl. 2), egész ige 'oratio' (uo.), 1590 körül: ige 'Dictio, verbum' (Sz. 193), kis ige 'Dictiuncula, verbullum' (uo.). Szavunk etimológiájához még egy derivátum és egy szerkezet megemlítését tartom fontosnak: 1456 körül: megigézte avagy reasztotta 'rügen, schelten' (S I. 329), 1550 körül: varázsigével megbűvöl 'bezaubern' (K; mind a két adat a TESz. igéz szócikkéből való). A felvillantott nyelvi adatok — úgy gondolom — beszédesen bizonyítják ige szavunk poliszémikus megterheltségét. Egyaránt jelent szót, beszédet, beszélést, mondást, betűt, szótagot, sőt névelőt meg névmást is. Fentebb már szó volt arról, hogy a latin verbum 'beszéd'-et is jelent (1456 körül: S I. 265). Egy 1538-as adatban az ige és a beszéd szinonimák: igékről és beszédekről 'De nominibus' (P. e. 1.), 1560 körül: rövid beszéd 'Afforismus: sermo breuis' (Gy. 729), rövid beszéd ige 'Brevilogia' (i. m. 3276), 1577: korpázo beszéd 'satyra' (K 2), beszéd 'oratio' (uo.), lassú beszéd 'sermo' (uo.), 1590 körül: bő beszéd 'oratio' (Sz. 193), rövidedőn való beszéd 'oratiuncula' (uo.), beszéd 'fabula' (i. m. 194), 1595 körül: beszéd 'sermo: Red, sprach' (V 2: 97), 1600 körül: igaz beszéd 'analógia, allegória' (Br.), homályos beszéd 'allegória' (uo.), ékes beszédű, jó nyelvű 'benelinguatus', éktelen beszéd 'barbalexis' (Gy. 2846); vö. gorombául szólni vei gorombán cselekedni 'barbarizare' (i. m. 2833), éktelen gonosz beszéd 'mala locucio' (i. m. 3434), két beszédű 'biloquus' (i. m. 3086), csúf beszéd 'pakocsa' (i. m. 344). Ugyancsak a Gyöngyösi Szótártöredékben a beszéd a szó szinonimája: prédikátornak tiszta beszéde: szava 'canicius' (i. m. 3719). Szavunk etimológiája egyértelmű: az óegyházi szláv beszeda 'beszélgetés, szó'. A magyarba 'beszéd, szó' jelentéssel jött (1. TESz. beszéd ca.). Beszéd szavunk tehát a szlávból való átkerülése korszakában szinonimája volt a szónak. Ugyanúgy, mint az ige és a beszéd, a szó is meglehetősen sokrétű jelentéstartalommal vált a magyar szókincs elemévé, és e jelentéstartalom egyes aspektusai alapján sokatmondó egyezéseket mutat föl az igével. Érdemes tehát szavunknak a magyar szókincsbe való kerülését, korabeli jelentéseit és a velük kapcsolatos változásokat szemügyre venni. Az ugor