Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: A magyar nyelvtudományi terminológia kialakulásának kezdetei [Die Anfänge der Herausbildung der ungarischen linguistischen Terminologie] 351

A MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TERMINOLÓGIA KIALAKULÁSA 363 korból származó szó a törökből került az ugor alapnyelvbe. A török megfelelő szavak jelentései: 'szó, beszéd, mondás, történet, hír, üzenet, hírnév, dicsőség, újdonság, örömhír' (TESz. szó ca.). A rokonnyelvekkel Összevetett alakváltozatainak az alábbi jelentéseit szótározza a TESz. : 'zajgó, szó, hang, felkiáltás, ima, dallam, jajszó, zokszó, énekszó'. Nyelvünkben az első fennmaradt írásbeli adat az 1213-ból származó és 1550-es átiratban ránk maradt Váradi Regestrumban olvasható az alábbi jelentésekkel: 'hang, Stimme, Ton; kiáltás, Ruf. Az Oklevél Szótár egy 1326-ból származó és 1331-es átiratban ránk maradt szót ugyanezzel a jelentéssel szótározza. 1300 körül 'beszéd, Rede; kijelentés, kérés, intelem, ígéret, vélemény stb.' a szó jelentése. 1350 körül: 'a nyelv legkisebb önálló értelmű egysége: Wort'. 1518 körüli időből származó PeerK-ben: 'beszélgetés, tárgyalás, vita; Gespräch, Unterredung, Wortwechsel, Debatte', Pesti Üjtestamentumában (1536) 'szóhasználat, szófűzés, kiejtés; Wortgebrauch, Worfügung' jelentéssel szerepel (106. Az adatok a TESz.-bői valók). Még néhány további adat a szó poliszémikus jellegének a kidomborítására: 1456 körül: szóval 'voce' (S I. 4), 1470: szava 'verba' (S II. 16), szóval 'voce' (i. m. 108), szót 'verbum' (i. m. 286), 1490 körül: szavait 'carmina' (SzalkGl. 8), 1538: szó 'vox, stym' (P F 3), 1560 körül: tiszta beszéde, szava 'Canicius, clara . . . voce' (Gy. 3719), 1577: beszéd, szó 'oratio' (K 2), 1585: idegen szavú, zordon szavú, darabos 'barbari' (C 26), idegönül, parasztul 'barbare' (uo.), szó 'vox' (i. m. 334), szó, beszéd 'eloquium' (i. m. 102), szólás 'locutio' (i. m. 191), kevélyen való szólás 'superbiloqventia' (i. m. 306), 1595 körül: szó, zöngés 'Sonus, Ton, Klang' (V 19), szó 'Verbum, Wort (i. m. 111), szó 'Vocabulum, Ein-nammen' (i. m. 115), szó 'Vox, Stim' (i. m. 116), szó 'Szlovo' (i.m. 121), 1600 körül: szó 'dictio' (Br.). Továbbképzett formája 1456 körül: szózattya 'sermo' (S I. 108), 1590 körül: szózat 'Sonux vox' (Sz. 110), szózat 'Vox' (i. m. 193). Összetételben 1538 körül: különb különb szóbeszédekről 'Nominibus et pronomibus' (P C 1), különb különb szóbeszédekről és szójárásról 'De nominibus et pronominibus comparatiuis' (i. m. Z. 4). Az első pillantásra meg lehet állapítani, hogy a szó legalább olyan mértékben poliszémikus, mint az ige és a beszéd. Itt a két alkalommal előforduló 'verbum' jelentésre kívánom felhívni a figyelmet. Miről árulkodik az említett szavak rendkívül sokrétű jelentéstartalommal rendelkező jellege ? Elsősorban arról, hogy minden egyes nyelvben nagyon fontos szerepet töltenek be ezek a szavak, illetőleg kifejezések: mindegyik a társadalmi kommuniáció folyamatának a verbális eszköze ! Mint ilyenek, igen nagy hatással rendelkeznek vagy legalábbis rendelkezhetnek ,, . . .die Wirkung von Wörtern ist eine reale Macht" — írja G. Klaus Die Macht des Wortes c. alapvető monográfiájában (42). A hivatkozott könyvcím egyben a nyelvi jel (ige, szó jelentése pragmatikai aspektusának a fontosságáról is tanúskodik. Vagy gondoljunk csak a napjainkban is élő és ható szemantikus filozófia lényegére, amit egy kicsit tömörítve úgy lehetne megfogalmazni, hogy a nyelvi jel nem a jelet használó ember tudatában visszatükröződő objektív valóság ,,lenyomat"-a, tehát nem tükrözött valóság, és mint ilyen, az objektív valósággal szemben nem másodlagos, hanem a nyelvi jelnek „valóságteremtő" funkciót tulajdonítanak. Ha ez a nézet napjaink társadalmi ismerettömegének ellenére is egyes teoretikusok fejében megtalálható, milyen nagy mértékben abszolutizálódhatott „a szó hatalma" a világ megismerésének a hajnalát megelőző korok primitív hitvilágában. ,,A primitív néphit (babona, mitológia)