Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3

28 MOLNÁR ILONA „Remélhetőleg az elmondottak után senki sem gondolja, hogy az író mégis erőszakot tett [tett volna?] a regény anyagán . . ." (Radnóti Sándor: M 82—83, 55). „Nem mondom, hogy egetverő [egetverő volna?] a forgalom, de . . ." (TV 1984). „Teheránban határozottan cáfolták, hogy . . . [ők] támadtak meg [támadtak volna meg?] [egy célpontot]" (R 1984). Az I. és a II. időszak nyelvállapotának különbségére akkor tudunk rámutatni, ha az I. időszakból példákat közlünk a metaforikus módhasználatra, s az olvasó azt észleli: „Ma ezt így nem mondanánk !" vagy „Ezt inkább másképp mondanánk !" Tekintsük tehát a következő mondatokat az I. időszakból. A példákban az első kivételével van explicit vagy utaló elem, a módhasználat emellett metaforikus. „Nem lehet, hogy csak öregen beszélt volna saját magáról" (Cholnoky Viktor: Ny 235). „Hogy nem mernék meglátni az igazat és hogy nem mernék hirdetni meggyőződésüket : ezzel nem vádolhatók meg igazságosan [az írók]" (Ambrus Zoltán: Ep I. 40). „Látjuk, hogy a kifejező kép itt már oly részletes, hogy allegóriaszámba mehetne, — ha még . . . megvolna benne valami, ami a képes beszédet allegóriává teszi: az tudniillik, hogy a kép minden egyes mozzanatának a jelentés egy-egy meghatározott mozzanata felelne meg." (Horváth János: Ep I. 525). „Úgy látszott, hogy egy új vallás akar megszületni . . ., melyben az úgynevezett anyag és szellem között minden különbség megszűnt volna." (Lukács György: Ep II. 486). ,, . . .a »kifejezés« Ady költészetében nem valami másodlagos eljárás, mely csak a közlés, tudtul adás eszköze volna, hanem maga a költői szemlélet . . ." (Horváth János: Ep I. 527). „[Ez] egyáltalán nem jelenti azt, hogy helyeselné ..." (Tompa i. m. idézete nyomán, II. 355). Még jellemzőbb képet kapunk, ha megvizsgáljuk a hogy kötőszót helyettesítő mintha felhasználását „zárójeles" szerkezetben. A mintha ugyanis „tetézi" a zárójeles szerkezet függővé tételét a beszélő rá irányuló attitűdjétől. A mintha után kötelezően cond. következik. Példák az I. időszakból: „ . . .arról nem panaszkodhatunk, mintha azok a keserű igazságok . . . megíratlanok maradtak volna." (Ambrus Zoltán: Ep I. 33). ,, . . .azzal a szemrehányással már nem illethetik magukat [az írók], mintha erre a leckéztetésre rászolgáltak volna." (Ambrus Zoltán: Ep I. 40). „[Petőfi] erélyesen visszautasítja egy pesti lapnak híresztelését, mintha ő az éjjel a Pilvax kávéházban mulatott volna . . ." (Juhász Gyula: Ep. II. 19). S egy 19. sz. közepi példa: „az ember kénytelen azt következtetni, mintha nem is szándékoznának az úrbéri törvényt életrehozni, hanem mintha a kiváltságot továbbra is fenn akarnák tartani" (Táncsics Mihály tói idézi Szabó Ervin: Ep I. 459). Az I. adataival szemben a mai használat a metaforikus cond. arányának nemcsak mennyiségi csökkenésére mutat. Intuíció alapján a cond. specializálódásáról is beszélhetünk. A sajátos funkciók egyike — úgy tűnik fel — abban áll, hogy a cond. színezettebb érzelemnyilvánításra ad lehetőséget (ez voltaképpen meg is felel metaforikus természetének). Valószínű, hogy — ettől eltérően — az I. időszakban a meta-