Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3

A NYELV ÉitTÉKEINEK KÉRDÉSÉHEZ 27 tagadó attitűd, amely a főmondatból a „zárójeles" szerkezetre is kiterjesztve hatását az utóbbi helyen is jelt ad magáról, metaforikus cond.-ot hoz létre. Az (1) —(4) típusú szerkezetek használatáról a következő történeti kép alakul ki. Az (1) és a (2) típusa mind az I., mind a II. nyelvállapotban közhasználatú szerkezetek. De arányuk, kedveltségük a két nyelvállapotban eltérő az I. javára. Az (1) és a (2) között felfedezhetjük azt a különbséget, hogy a keretadó főnévnek nevezett elem az (l)-ben implicit, a (2)-ben viszont explicit (ismerős). Az adatok azt mutatják, hogy ez a körülmény nem közömbös a beszélő számára a zárójeles szerkezet logikai függetlenségének tudatosulása szempontjából. Ha a keretadó főnév explicit vagy ha a zárójeles szerkezet függetlenségét legalább főmondatbeli utalószó (vagy egyéb tényező) „sejteti", akkor a logikus módhasználat már az I. nyelvállapotban gyakoribb. Szép pontosan szerkesztett mondat például: ,, . . .ennek [a következtetésnek] az volna az eredménye, hogy legjobb költőink se tudtak* verselni . . .„ (Schöpflin Aladár: Ny 524). Mint látjuk, az eredmény zárójeles szerkezete módban és időben egyaránt függetlenül szerkesztett a főmondat fiktív létmódot kifejező módjától és idejétől. L. még: ,, . . .nem is azt akarom ezzel mondani, hogy benne önként semmise indult meg . . " (Hatvány Lajos: Ny 69). ,, . . .nem hiszem el, hogy görögéknél vagy bolgáréknál rúgtak be először bortól a magyarok" (Ady Endre: Ny 94). ,, . . .kereste Istent, az okot, a célt s kereste a hitet, amely megállítja a kétséget . . ." (Elek Artúr: Ny 6). A II. korszakban a „zárójeles" szerkezet logikusnak tekinthető szerkesztése viszont feltétel nélkül többséginek látszik. Más lehetőség híján ennek tényét az olvasó az alábbi példák természetességén érzékelheti vagy azon, hogy az indic. módú mondatot értelmesebbnek találja a cond. módúnál. Példák explicit vagy utaló elemmel: ,, . . .az egyetlen »szolgálat«, amit [az értelmiség] tehetne, . . .hogy magát a tömeget szervezi [szervezné?] történelmi szubjektummá ..." (Szilágyi Ákos: M 82—83, 27). „Hogy a nemzeti különbségek is eltűnnek [eltűnnének?], ezt persze sohasem hitte . . ." (Gyurácz Ferenc: K 468). „ . . .ez a megállapítás nem jelenti azt, hogy [Veres Péter] szemléletváltásához . . . értékelő módon viszonyulunk [viszonyulnánk?]" (Gyurácz Ferenc: K 466). „Ez szükségessé teszi egy választott bizottság működését, amely dönt [döntene?] a benyújtott hiteligények kielégítésének sorrendjéről . . ." (Madarász Aladár: M 83, 18). Példák explicit vagy utaló elem nélkül: „Mi sem állíthatjuk . . ., hogy itt efféléről szó van [volna?]" (Tandori Dezső: K 463). • * A kiemelések tőlem. — M. I.