Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3

A NYELV ÉRTÉKEINEK KÉRDÉSÉHEZ 19 kodnak, hogy az adott esetben ez az érték az „ésszerűség" volna. Képtelenül leegyszerűsítenénk azonban a kérdést, ha ennél a — voltaképpen egészen semmitmondó — megoldásnál kötnénk ki. Elég, ha az ellene felmerülő érveknek csak a következő két csoportjára utalunk. A nyelv képszerűsége és ésszerűsége — ha ezeken általánosságban szólva a lélektani értelemben vett ún. képszerű és az un. racionális, elméleti gondolkodás nyelvi megjelenését értjük,43

ismereteink szerint az emberi nyelv egyetemes és együttható tendenciái, méghozzá meghatározóak a nyelvre nézve; egy képszerűségétől vagy ésszerűségétől megfosztott nyelv nem töltheti be a nyelv (ti. a természetes nyelv) társadalmi-történelmi funkcióit. A nyelvek (nagy részben sajátos) képszerű elemei — másrészt — egyetemes értékek formái, hordozói; vagy a sajátos utat jelentik az egyetemes értékek elsajátításához.44 A nyelvek képszerű és ésszerű elemei azonban a nyelvfejlődés szempontjából nem azonos helyzetűek. S persze még kevésbé lehetnek szimmetrikusak egy konkrét nyelv egy konkrét fejlődési állapotát tekintve, hiszen ekkor egy adott beszélő közösség aktuális igényei rövidebb távon is motiválj ák használatukat. Bizonyos értelemben valóban az ésszerű tendenciákban kell látnunk az előrevivő mozzanatot. Ezt pusztán teoretikus meggondolások alapján is van okunk feltenni. A marxista filozófia az emberi történelmet az egyetemes emberi jelleg kibontakozása folyamatának — azaz lényegében előrehaladó folyamatnak — tekinti. A partikularitás így sohasem lehet tiszta partikularitás. ,,A német ideológia" szerzői világítottak rá arra, hogy a társadalmi tevékenység ellentmondásai egy meghatározott nemzeti keretben azért is jelenhetnek meg, ,,mert az ellentmondás nem ebben a nemzeti környezetben, hanem eme nemzeti tudat és a többi nemzet gyakorlata között, tehát egy nemzet nemzeti és általános tudata között lép fel".45

Lukács György az egyetemes emberi célok érvényesülését, „a partikularitás megőrző megszüntetését" tárja föl a tudat-43 A gondolkodás különböző típusú és szintű mechanizmusainak kérdése nem egyetlen pszichológiai irányzat vagy elmélet része, hanem a múlt század utolsó évtizedei, a szaktudományos pszichológia létrejötte óta fejlődéslélektani, gyermeklélektani, művészetpszcichológiai, pszicholingvisztikai, pszichopatológiai, továbbá szociológiai, logikai stb. problémakörökben él, amelyeknek még csak rövid áttekintésére sem vállalkozhatunk. (A jelenlegi összefüggésben Wundt, Freud, Vigotszkij, Piaget, Wallon munkásságát tekinthetjük alapvetőnek.) A gondolkodáspszichológia nyelvészeti alkalmazása ma igen sokszínű kísérleti terület elsősorban. Ezért egyelőre nincs mód arra, hogy biztosan és pontosan rámutassunk a képszerű ós a racionális gondolkodás nyelvi jelenségeire. Azt a kérdést illetően, hogy hol kereshetjük ezeket a jelenségeket, a nem logikus (képszeríí, metaforikus) jelenségek kimutatása a nehezebb. A kutatás számára az a kedvező, ha a nyelv egyetlen területét sem zárjuk ki annak lehetőségéből, hogy a metaforizáció folyamataiban részt vegyen. Ezt Fónagy Iván tapasztalati állításként is leszögezi: ,,A klaszszikus retorika a szavak átvitelére lett először figyelmes, s ezt az eljárást nevezte metaforának (Arisztotelész: Poétika. XXI—XXII.). Tudjuk azonban, hogy bármely nyelvi elem „átvihető". Igeidők, esetragok, vonzatok, írásjelek is használhatók metaforikusán ... A szavakhoz hasonlóan „átvihetők" a dallamformák is." FÓNAGY 1974. 108; vö. még MOLNÁR ILONA 1982 ós 1983. u A képszerű elemek említett szerepéről a magyar nyelvvel kapcsolatban írók, művészek, természet- és társadalomtudósok sora vall; az oroszságról szól Lihacsov 1980. A nyelvek között e vonatkozásban munkamegosztás-szerű viszonyt is feltesznek, vö. Vekèrdi László, in: Szépe György (szerk.) 1979. 309-310. 45MAKX—ENGELS i. m.