Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
A NYELV ÉRTÉKEINEK KÉRDÉSÉHEZ 17 Ez a nyelv vette tehát legelőször is át az eltűnt és elkeveredett ősfaj szerepét, őrizni és formálni azt a szellemi képződményt, amelyet magyarságnak nevezünk." ,,A magyar nem annyira szavakkal gondolkozik, mint inkább képekkel."37 És Illyés Gyula: ,,[a magyar nyelvérzék] azt véli jó kifejezésnek, amely szemmelláthatóan a tárgyi világban is jól megáll. Nyelvünk letéteményese, hiába mosolygunk rajta, egy eszményi juhász-számadó, aki a Hortobágy közepén állva nézi a sík világot s ad nevet a jelenségeknek. A francia nyelv ilyen eszményi alkotója egy könyvtárszobában sétál ókori grammatikusok és filozófusok műveinek erdejében, s a szavak neki nem tapintható tárgyakat idéznek föl, hanem egy bekezdést egy könyvben."38 „Magyar anyanyelvünk sajátságosan képszerű, nem egyedülien persze a földön. Mégis csaknem szabályként fogadhatjuk el, minden szó és kifejezés helyes — magyaros —, ami valamiféle képet ízlésünkre idéz elénk."39 Irodalmi kultúránk története — mint már láttuk is (1. Alexander, Bánóczi, Eörsi, Szűcs) — arról tanúskodik azonban, hogy ugyanazon nyelvi sajátosságoknak ellenkező — mert hátrányait is felismerő — értékelése, fatalista felfogásának elutasítása, s ezzel együtt a diagnosztizált állapotnak nem konzerválására, hanem meghaladására való törekvés ugyancsak erőteljesen megnyilvánult és megnyilvánul a tudományos és esszéirodalomban, az irodalmi kritikában és az írói publicisztikában. Csak jelzésszerűen utalhatunk e helyütt a magyar nyelv- és stílusmegújító irányzatok történetére.40 Németh G. Bélának a 18—19. századi stílusreform és nyelvújítás, főleg a múlt század végi Nyelvőr-vita erővonalait es az Ady-nemzedék győzelmének előkészületeit elemző tanulmánya egyben jelentős állásfoglalás az 50-es évek tudománytörténeti és nyelvművelési vitáiban is. Néhány kérdésben pedig Németh véleménye mit sem vesztett polémikus értékéből, amennyiben kimutatja: ,, . . .azt állítani, hogy a népnyelv kitér az elvonás elől, hogy alkalmatlan arra, egészében indokolatlan." A metaforikus-idiomatikus stílusideál, illetve az erőltetettenS,,magyaros" kifejezésmód bírálatában különböző kiindulópontokból lényegében azonos eredményre jutnak Czigány Lóránt, Könczöl Csaba, Nagy Péter és mások, hogy tudniillik — mint Nagy Péter írja — nálunk ,, . . .az érzelem s az érzelmi ráhatás sokszor helyettesíti vagy éppen pótolja a racionális okfejtést", esszéirodalmunkban ,,a gondolat . . . mindig túlzottan virágos-retorikus formában jelenik meg a legtöbb idegen olvasó ízléséhez, szokásához, begyakorlottságaihoz képest".41 A bemutatott nézetek már szinte feleslegessé teszik, hogy felhívjuk a figyelmet arra: a szóban forgó nyelvi és ideológiai tendenciák harca korántsem csak a magyar filozófiai szaknyelvet érinti, hanem áthatja kultúránkat, a társadalmi kommunikáció egészét, mindennapi emberi kapcsolatainkat. Az idézett állásfoglalások jól mutatják a következőket: • 37 BABITS MIHÁLY [1939]. 28—30, 65. 38 ILLYÉS GYULA 1960. 320. 39 ILLYÉS GYULA 1975. 1: 693. 40 E mozgalmak és törekvések összefoglalását 1. SZABOLCSI MIKLÓS (szerk.) 1965- és 1966-ban. 41 NÉMETH G. BÉLA 1960. 249; CZIGÁNY LÓRÁNT i. m.; KÖNCZÖL CSABA i. m.; NAGY PÉTER 1982. 2 Nyelvtudományi Közlemények 87/1.
