Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
A NYELV ÉRTÉKEINEK KÉRDÉSÉHEZ 15 2.2. A fentivel analóg szembenállás rajzolódik ki a magyar nyelv tulajdonságainak megítélésében; abban a kérdésben tudniillik, hogy az ún. „magyarosság" egyes különösen jellegzetesnek ítélt jegyei mennyire meghatározóak anyanyelvünk identitására nézve. Társadalmunk magyar nyelvi ideálja jelenleg semmiképp sem mondható egységesnek. Pontosabban: jelenleg sem. Igaz, a felvilágosodás haladó eszményei (a nyelv legyen szavakban és kifejezésekben gazdag, szerkezetében tömör, gazdaságos; legyen hajlékony, alkalmas a gondolatok minden árnyalatának pontos, világos kifejezésére stb.) ma is élnek, illetve újrafogalmazódnak a szocialista művelődési céloknak megfelelően,32 s a nyelvi és stíluseszménynek ezekben az alapkérdéseiben ma már társadalmi egyetértés van. De nincsen mindenki számára vonzó nyelvváltozat; nincsen egyhangúság abban, hogy pontosan mely nyelvi eszköz ök teszik a közleményt tömörré, világossá, pontossá stb. Figyelembe véve a fenti tulajdonságok szerepét a kommunikatív cel teljesülésében, az említett nézetkülönbség mélyreható. A jelenség érzékeltetésére idézzünk föl néhány példát. Sokak szerint egy gyönyörű metaforánál — mint, mondjuk, Illyés Gyula ,, haj szálgyökerek" -je az egyén és a nemzeti közösség viszonyára — nincsen pontosabb és világosabb kifejezés. Szűcs Jenő viszont éppen ezt vitatja: „Azt értsük ezen, hogy erős, igen erős, eltéphetetlen szálak fűznek a nyelvi közösséghez ? Ez igaz. De akkor a kép már nem tiszta, zavart, kettős értelemben is. Egyrészt kevesebbet érzékeltet, mint e viszony lényege, másrészt pedig valami mást fejez ki, mint ami a modern nemzeti közösség kötőanyagául szolgál. Egyfelől ugyanis az anyanyelvi hovatartozás még erősebb, mint az eltéphető, szét vagdosható haj szálgyökerek . . . Másfelől — s ez a fő — a nemzeti közösséghez való tartozás lényegét tekintve másféle, más természetű kapcsolat, mint az „organikus", „természetes" viszonyra utaló „gyökér" képzete ... A „gyökér" es a plébiscite azonban más-más típusú nemzeti tudat igen régi szimbóluma. Az előbbi szervesebbnek tűnik és erősebbnek, mégis bizonytalanabb . . ,"33 — Vagy — megfigyelhetjük — nyelvünk kifejezőerejét gyakran illusztrálják olyan „ízes", „zamatos" kifejezéseknek a sokaságával, amelyek tréfásan-ironikusan, nemegyszer kárörvend ően jellemeznek valamilyen emberi helyzetet: becsavarodik, berezel, elhúzza a csíkot, leég, fejre esett, cipóra verték; régebbi keletkezésűek: anyámasszony katonája; elhúzzák a nótáját; ugrál, mint a bakkecske; bámul, mint a borjú (az új kapura); stb. Buda Béla azonban a következőképpen vélekedik: „Sok adat mutatja, hogy a magyar nyelv eleve szegényebb olyan fogalmakban, amelyek az emberi relációkra vonatkoznak, vagy amelyek a személyiség öneszmélését, önminősítését saját magatartásának értelmezését segítenék." Az emberi kapcsolatok zavarainak jelentékeny része Buda szerint nyelvi eredetű.34 Példáink alapján hozzátehetjük: valószínűleg nyelvi értékrendi eredetű is, hiszen igazán szellemesnek alighanem már eleve a „leégető" hangnemet, pompásan találónak a gúnyos, kárörvendő mellekértelmű szavakat vagy idiomatizmusokat (vagy a mindennapok „költői kérdéseit", például Nem látja, hogy mit csinálok? Azt hiszi, hogy otthon van? stb.) erezzük, ahelyett, hogy az adott szituációban 32 Ennek közismerten széles körű irodalmából 1. például ILLYÉS GYULA 1975. különösen 1., 633—771; GRÉTSY LÁSZLÓ (szerk.) 1976; SZÉPE GYÖRGY (szerk.) 1979; LŐRINCZE LAJOS 1980; történeti szempontból 1. BALÁZS JÁNOS 1980. 33 I. m. 123—124. 34 SZÉPE GYÖRGY (szerk.) 1979. 78—80.
