Nyelvtudományi Közlemények 87. kötet (1985)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelv értékeinek kérdéséhez [On Value in Language] 3
12 MOLNÄR ILONA II. Értékelmélet és konkrét nyelvleírás A magyar nyelv értéktulajdonságainak kérdéséhez A strukturális és értéktulajdonságok együttes létrejövését-létezését a nyelvleírásnak kell igazolnia. A tétel helyessége esetén értékminőségek figyelembevételével adekvátabb nyelvleírást kell elérnünk; másrészt a nyelvleírás tapasztalatai révén kellően gazdaggá vált értékelmélet birtokában jól meg kell tudnunk ítélni egy nyelvi elem értékét. A továbbiakban egy ilyen leírási kísérletre kerül sor magyar mondattani anyagon. Mivel hasonló jellegű vizsgálatok egyelőre nincsenek nagy számban,28 ezért e helyütt kell megrajzolnunk az értékminőségeknek azt a világát, amelybe belehelyezve az említett vizsgálat elvégezhető. Annál is inkább ezt kell tennünk, mert különböző esetekben más és más értékkeretről lehet szó: több mint valószínű, hogy adatainkhoz más beszélői beállítódások és értékítéletek kapcsolódnak, mint amelyekkel például Labov találkozott a New York városbeli angol kiejtés szociológiai vizsgálatakor. Csak e sajátos kontextushoz viszonyítva fogalmazhatjuk meg követendő módszertani elveinket is. Ami pedig a vizsgálat nyelvtani oldalát illeti, az eddigiek alapján nem lehet kétséges, hogy a nyelvtani szerkezet és az érték összefüggése a nyelvtani szerkezet változásának folyamatában mutatkozik meg a legvilágosabban. Ezért olyan nyelvi formákat fogunk vizsgálni, amelyek az adatok szerint jelenleg is jól érzékelhető mozgásban vannak. Ez utóbbi feltétel pedig azt teszi lehetővé, hogy a kiválasztott folyamatoknak viszonylag rövid időszakát (ez esetünkben az e századi szakasz lesz) jelöljük meg időbeli keretként, így vizsgálatunk ne tolódjék el túlságosan a diakrónia irányában. A viszonylagos vagy legalábbis nagy arányú jelenben maradás nem kedvez ugyan a nyelvtani szerkezet tényleges átalakulása dokumentálásának, kedvez viszont az axiológiai szempontok érvényesítésének, mivel a jelen és a nem távoli múlt értékvilágának mi magunk is részesei, illetve közvetlen örökösei vagyunk. Ezek előrebocsátása után gondolatmenetünk a következő lesz. Először megfogalmazzuk azt a teoretikus tételt, amely a nyelvi értékminőségek készletének és konkrét előfordulásainak kijelölését megalapozza (1.). Majd a vizsgálandó nyelvi folyamat említett jellemzőinek figyelembevételével fokról fokra konkretizáljuk kérdésfeltevésünket (2.-3.)-1. A struktúra és az érték/értékek szoros összefüggése, ahogyan már említettem, a nyelvleírásban — mint az összefüggés objektív próbájában — kell, hogy igazolódjék. Ez nem zárja ki, hogy egyéb bizonyítékokat is földerítsünk; elképzelhető például, hogy bizonyítás alapjául szolgál valamely nyelvi elem használatának hatása a hallgatóra. Az igazolásnak azonban mindenképpen gyakorlatinak (objektívnek) kell lennie, azaz egy másik, (mint ahogy Szűcs Jenő vagy Könczöl Csaba is megteszi Illyés Gyulával, illetve Babits Mihállyal kapcsolatban, 1. alább). Természetesen arra nincs módunk, hogy föl is tárjuk az életútnak-életműnek azt a kontextusát, amelyben egy-egy általunk kiragadott gondolat megszületett. 28 Kitűnő példák mégis vannak, így W. LABOV munkásságában (1. pl. [1968]) és RAY idézett művében; ha pedig közelálló törekvéseket keresünk, akkor azokat minden bizonnyal főleg a nyelvtörténeti fotyamatokat magyarázó hipotézisek között találjuk meg.
